BEVEZETÉS
BEVEZETÉS
A természettudományok közül Magyarországon a kémia volt az első, amelyiket tudományosan műveltek. Aktív kémiai kutatás már a XVIII. században folyt nálunk, amikor a többi tudományágat még csak passzívan művelték, azaz csupán tanulták és tanították, és a tudományos tevékenység legfeljebb tankönyvírásra s kísérletek demonsstrálására korlátozódott. Ugyanakkor a magyar kémiai kutatás eredményei közül nem egy már nemzetközi figyelmet keltett.
A kutatás első központja a Selmecbányai Bányászati Akadémia volt, az ország első kémiai (és kohászati) tanszékével (1763). Itt tisztázta Jacquin, az első kémia professzor (1763–69) a karbonátok és hidroxidok közti átalakulás okait és vizsgálta a széndioxid viselkedését; itt végezte a nagy vitát kiváltott kísérleteit Ruprecht az ún. földek fémmé redukálhatóságáról, a földalkáli fémek sikeres előállítását jelezve. Bár kísérletei hibásaknak bizonyultak, elgondolásai helyességét Davy elektrokémiai úton csakhamar igazolta.
A selmeci iskolához kapcsolódik a tellur felfedezése is (Nagyszeben, Müller Ferenc 1784). A tellur máig is az egyetlen Magyarországon felfedezett kémiai elem.
A második központ a nagyszombati egyetem orvosi karán 1769-ben alapított kémiai tanszék volt, amelyik az egyetemmel együtt 1777-ben Pestre költözött át. A tanszék első professzora, Winterl Jakab élénk fantáziájú, aktív és kutató-adottságú ember volt, akinek néhány eredménye és elképzelése nemzetközi figyelmet keltett, Igaz, ez a figyelem egyes esetekben negatív előjelű volt, mint pl. az andronia és thelike esetében. Winterl ugyanis azt állította, hogy ezek az általa felfedezett „anyagok” a kémiai elemek további alkatrészei. Erről a merész állításról Franciaországban csakhamar bebizonyították, hogy téves. A vegyületek szerkezetéről kifejtett dualisztikus elképzelése azonban minden valószínűség szerint hatott Berzeliusra is. Winterl nevéhez még több gyakorlati felfedezés (pl. a rodánsavé) fűződik.
E magyarországi kutatások hatását a magyar tudományra nem szabad túlértékelni. A jelentősebb és korszerűbb selmeci iskola ugyanis kifejezetten Habsburg összbirodalmi létesítmény volt; a kamerális gazdálkodás hozta létre a kincstári kézben levő nemes- és színesfém bányászat fejlesztése céljából. Hallgatósága a Habsburg érdekszférájú világ minden országából gyűlt össze, ugyanígy professzori kara. Az akadémia tanítási nyelve a német, főhatósága a bécsi bányakamara volt. Kapcsolata Magyarországgal nagyon korlátozott volt. A XIX. század elején, amikor Csehországban és Ausztriában is alakultak hasonló iskolák, magyar vonatkozásai mindenesetre nőttek; a tanári kar és a hallgatóság összetétele magyar irányba változott. Ezáltal viszont épp nemzetközi jelentősége csökkent. Visszafejlődött a kutatási tevékenység, amiért elsősorban a Monarchia hosszú háborúi és az azt követő gazdasági válságok, a pénzügyi ellátatlanság volt a felelős.
Nyilvánvalóan szerepe volt e folyamatban annak is, hogy a bécsi udvar, megrettenve a francia forradalomtól, szakított felvilágosult és sok tekintetben haladó belpolitikájával, és a konzervatív, reakciós, a polgári fejlődés ellen ható tényezőkre kezdett támaszkodni.
A pesti egyetem szerepe a magyar tudomány, így a kémia vonatkozásában nagyobb volt. A tanítási nyelv ugyan itt se volt magyar, hanem latin, de ez legkevésbé Magyarországon jelentett elszigeteltséget vagy idegenséget, hiszen a hivatalos nyelv, az országgyűlés és bíróságok nyelve is az volt. Sőt, tekintetbe véve II. József németesítési törekvéseit, a latin még kifejezetten „nemzeti” jelleget adott az intézménynek. A korábban jezsuita egyetem a rend feloszlatásával állami egyetemmé lett, és a pozsonyi helytartótanács alá tartozott. Az innen kikerült orvosok az ország minden részébe eljutottak (annál is inkább, mert a pesti egyetem orvosi diplomája csak Magyarországon jogosított orvosi tevékenységre), s mindenütt a természettudományos képzettség legmagasabb fokát képviselték. Működésük során kémiai tevékenységet is folytattak, amennyiben az ország természeti kincseit, elsősorban gyógyvizeit vizsgálták és elemezték.
Bár Winterl osztrák volt s magyarul negyven éves professzorsága végén is rosszul tudott, a Pesten kibontakozó reformkori nacionalista szellem rá is hatott. Gondolkodása egészen magyarrá lett. Ő javasolta például először magyar tudós társaság alapítását. Mint tanár, a magyar kémikusok első nemzedékét tanította s képezte ki. Tanítványai, Nyulas Ferenc és Kováts Mihály írták az első magyar nyelvű kémiai könyveket. (Erdély országi orvosi vizeknek bontásáról, 1800; Chemia avagy természettitka 1807). Winterl utódai a tanszéken, Schuster János és Kitaibel Pál már magyarországi születésűek voltak. Kitaibel a kémiában főleg vízvizsgálataival tette nevét ismertté. Schuster, baranyai sváb, pedig azzal, hogy magyarosítani akarta a kémia nyelvét. Tőle származik az első magyar kémiai műnyelv (1829), amelyben a hidrogén gyúló, a fluor rágó, a bróm bűzlő, az arzén himany, a mangán tseleny, a cink horgany, a kéneső pedig higany stb. lett. E kezdeményezést több kémiai magyar műnyelv követte, melynek legtovább használt fajtáját Schuster adjunktusa, később a József Ipartanoda, utóbb a Műegyetem első kémia professzora, Nendtvich Károly és Irinyi János alakította ki 1842-ben.
Az út az első magyar nyelvű kémia könyvektől a magyar kémiai műnyelvig, a reformkor általános hangulatának, az irodalom fellendülésének, a nyelvújításnak, a kibontakozó kapitalizmussal járó nacionalizmusnak volt velejárója és tükröződése.
A reformkor kémiai eredményei azonban össze sem hasonlíthatók a XVIII. század eredményeivel. Amikor politikai célok és törekvések állnak a figyelem központjában, beleértve a professzorok és egyetemi hallgatók figyelmét; akkor kevesebb idő és energia jut az inkább nyugalmat és csendet igénylő természettudományos kutatásnak, a kémiai labóratóriumi kísérletezésnek.
Csak két jelentősebb magyar felfedezés fűződik e korhoz, de jellemző módon mindkettő külföldön született meg. Irinyi János az ő zajtalanul gyúló gyufáját Bécsben; Görgey Artúr a kókusz-zsír elemzése során a laurilsavat Prágában fedezte fel. Mint ha maréknyi magyarországi kémikus az idők lázában teljesen elszakadt volna a nemzetközi kémiai tudomány nagy vonulataitól, mintha megszakadt volna köztük a kapcsolat. Szinte nincs is magyarországi szerző publikációja a kor híres német vagy francia kémiai folyóirataiban, jóllehet korábban már megtalálták ezekhez az utat.
Az egyetem forradalmi nacionalizmusát, amelyre 1848. márc. 15-e a csattanós bizonyság, talán előre érezték az illetékesek, és fékezni kívánták. Mindenesetre a negyvenes években megüresedő tanszékeket előszeretettel töltötték be nem magyarországi jelöltekkel. Schuster halála után is hiába pályázott professzorságra a reformmozgalmakban tevékenykedő Nendtvich, egy bécsi magántanár, Sangaletti kapta a katedrát, aki semmiféle kapcsolatot nem tudott kiépíteni a hallgatókkal, és szakmailag sem volt rátermett. Semmi sem örökíti meg nevét a kémiában.
1848. márc. 15. után reform reformot követett. Az egyetemen bevezették a magyar tanítási nyelvet. A magyarul nem tudó tanárokat, köztük Sangalettit, leváltották, helyére Nendtvich került a József Ipartanodáról. Ő tartotta 1848. ápr. 4-én az első magyar nyelvű kémiai egyetemi előadást Magyarországon.
Aztán gyorsan elszállt az öröm. A kormány elmenekült Pestről, s vele tűnt el Nendtvich. A szabadságharc, amelyben 16 éves önkéntesként Than Károly is részt vett, elbukott. Megkezdődött az abszolutizmus, az önkényuralom kora.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
