VISSZATÉRÉS AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBA
VISSZATÉRÉS AZ ORSZÁGOS POLITIKÁBA
Az ötvenes évek vidéki elszigeteltsége utáni visszatérését az országos politikai életbe először országgyűlési szereplése, majd akadémiai emlékbeszédei jelzik. A hatvanas években Trefort gyakran foglal helyet az Akadémia felolvasó asztalánál, hogy bemutasson kiváló nyugat-európai írókat, államférfiakat, akik az Akadémia kültagjai s a liberalizmus jelentős ideológusai voltak. Igyekszik tehát az Akadémiában szerepet játszani, s tartani a kapcsolatot régi pesti politikai ismerőseivel. Emlékbeszédei egyúttal azt is mutatják, hogy olvasmányai révén megőrizte kapcsolatát az európai szellemi élettel.
1864–65-re jelentős változás érlelődött meg az ország hangadó nagy- és középbirtokos rétegeinek állásfoglalásában. Az 1861. évi nemzeti ellenállásról már megfeledkezve a birtokos nemesség egyre inkább törekszik a Béccsel való megegyezésre, amely lehetővé tenné számukra az érvényesülés útját. A polgárságot az erősödő gazdasági kapcsolatok, a kedvezőbb árucsere lehetősége szintén érdekeltté tette az Ausztriával való viszony megjavításában. Mivel a birtokosok és a polgárság egyaránt Bécstől várták a hitelkérdés megoldását, így a kiegyezés vágya egyre erősödött a magyar politikai életben.
Trefort – Eötvössel együtt – a kiegyezéshez vezető út lényeges kérdéseiben egyetért Deák politikájával; alárendelik magukat Deák vezetésének. Ennek ellenére teljes nézetazonosságról nem beszélhetünk. Így teljesen érthető elhatározásuk: a Politikai Hetilap megindítása. A lap, amely közel egy éven keresztül jelent meg, jelentős szerepet töltött be a kiegyezési politika népszerűsítésében, a birodalmi érdekegység tudatosításában. Trefort a hetilap közgazdasági rovatának munkálataiban vesz részt; cikkeiben a szabadkereskedelemnek az ipar s általában az egész gazdasági élet fejlődésére gyakorolt hatásával foglalkozik.
A kiegyezést megelőzően, az országgyűlés összehívásakor, Trefort ismét a gyomai kerület képviselőjeként Pestre költözik. Mostoha anyagi helyzete következtében családját nem hozhatja magával, ez nagyon fájdalmasan érinti.
1867-ben bekapcsolódik a kiegyezés gazdasági előkészítésébe: tagja a Bécsben a közös ügyekről tárgyaló delegációnak. Újból megkezdődnek az alföldi vasúttal kapcsolatos megbeszélések is. Fokozódó aktivitását jelzi, hogy 1867. március 4-én felolvasást tart az Akadémián az 1848-as törvények közgazdasági momentumairól.
Gyakran szerepel országgyűlési tárgyalásokon, részt vesz a quóta és az államadósság tárgyában kiküldött országos bizottság munkájában. Mégis energiáját leginkább az alföldi vasút ügyének sikerre vitele érdekében fejti ki. Sok problémája van a kisajátítások körül, gyakran utazik, tárgyal külföldi pénzemberekkel, mérnökökkel, magyar birtokosokkal. Úgy érzi, hogy az alföldi vasút ügyében egyedül ő dolgozik, de mivel csak így képes rendezni saját ügyeit is, tehát mindent megtesz a siker érdekében. Ezért hírlapi cikkeket ír, kisajátítási ügyekben, s a vasútépítés szervezése dolgában mint királyi biztos utazik az Alföld nagyobb városaiba.
A kiegyezést követő nagy vasútépítési láz közepette végre az alföldi vasút építésének ügye is sikeres befejezést nyer. Az 1868. évi VIII. tc. jóváhagyja a vonal kiépítését, s ezután az építkezés nagy erővel megindul; a pénzpiac fokozott érdeklődéssel fordul a vonal kiépítése felé; ezt jelzi a vasúttársulat újjászerveződése, s az a tény is, hogy elsősorban tőkések foglalják el a tagsági tiszteket, s így nem csoda, hogy hamarosan túljegyzik a részvényeket. A vasút építése 1871-ben fejeződik be; szeptember 14-én kerül sor az ünnepélyes megnyitásra: ekkor Trefort Ágoston társaságában végigutazik a vonalon Tisza Lajos közlekedési miniszter.
A kiegyezés után Trefort részt vesz ugyan a delegációk munkájában, de nála szokatlan passzivitással. Mint megjegyzi: „Nem okos, nem is szükséges az embernek mindenbe elegyedni.” A fővárosi élet következtében fokozatosan lazulnak a Békés megyéhez fűződő kapcsolatai is.
1870. február 21-én hosszú betegség után meghal felesége, akivel több mint 20 évig élt boldogan. Elvesztése Trefortra lesújtó hatással van, ezt tükrözik pár hónappal későbbi sorai is: „idegrendszerem még mindig nyomorúságos állapotban van”. Felesége halálával elszakad az utolsó szál is, amely Trefortot Békés megyéhez fűzte, családjával együtt végleg Pestre költözik, s 1872-ben már Sopron választja meg országgyűlési képviselőjévé.
1871-ben meghal sógora, legjobb barátja, Eötvös József, aki a kiegyezés óta az ország kultuszminisztere. Azonnal Trefort jön utódként számításba, ezt először elhárítja: „Nem tartottam illőnek, hogy szegény Pepi még ki sem hűlt miniszteri székébe én üljek bele”, de 1872-ben az újabb felkérést már nem utasítja el, belép a kormány tagjai közé, s haláláig megszakítás nélkül a vallás- és közoktatásügyi minisztérium élén irányítja a magyar kulturális életet. Érdeklődése közművelődési kérdések iránt nem újkeletű; közismert véleménye a megoldásra váró problémákról Szász Károly társaságában, a közlekedésügyi és a közoktatásügyi minisztériumok épülete előtt, a budai Uri utcában hangzik el: „Barátom, e két ajtó mögött fekszik Magyarország jövője. Iskolák és vasutak! – íme jövőnk programja, íme haladásunk két mozdonya.”
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
