Morvay család. (Drskóczi.)
Trencsín vármegyei nemes család. A czímeres nemes levél szerzője Morvay János volt,ki azt Trencsín vármegyében 1653-ben hírdetteté.
Trencsín vármegye jegyzőkönyveiben s nemesi összeírásában a családról a következő adatok szólanak:
1741-ben Trencsín megyétől nemesi bizonyítvány nyert a család, ujjólag ugyan azt kapott 1748-ban Morvay János, és 1770-ben István.
A nemesi összeírások szerint 1748-ban Beczkón lakott Ferencz, Halácson Gábor, János, Imre, András, Miklós, István, Ferencz, középső János, Zsigmond, ifj. János, azután idősb Ferencznek és Andrásnak örökösei.
1768-ban Ovcsárszkón János, Beczkón János, Báanban György és fia József, Halácson János és két fia István és András, Csuklászon János és fia Mihály, Ovcsárszkón Józsefnek fiai János és Péter.
1803-ban összeírattak Beczkón Jánosnak fiai János és Sándor; Csuklászon János egyedűl; – Drskóczon Leopold, Imre és Adalbert mint Györgynek örökösei; Antal egyedűl, továbbá idősb Lajosnak fiai: Ferencz, Lajos, József, Sándor, Imre és Mihály; Gábor és fia László, szintén idősb Jánosnak fiai Sándor és Mihály. – Baánban György fiaival Józseffel és Istvánnal.
1837-ben Ovcsárszkón laktak Józsefnek örökösei János és Péter; Beczkón Jánosnak fia Sándor, Báanban István és György testvérek, Csuklászon János és két fia József és ifj. János, Drskóczon a már 1803-ban is ott talált Leopold, Imre és- Adalbert testvérek.
E család egyik ága Ugocsa megyébe származott, hol Drskóczi előnévvel találjuk e Morvay családot. Közűlök:
András 1764-ben Ugocsa megyében helyettes alispán.
József 1790-ben másod- 1800-ban első alispán, birtokos volt Ugocsa megyében A. és F.-Karászlón, Tivadarfalván, Bekényben.sőt 1810-ben özvegye s maradéki Szatmár vármegyében is Zajtán, Matólczon, Tisza-Becsén, és Szekeresen bírtokosokúl íratnak.
Gábor 1797-ben Ugocsa megyei nemesi fölkelési kapitány, 1804-ben főszolgabíró,birtokos Bekényben.
Pál birtokos a század elején Ugocsa megyében A.-Karaszlón és Rakóczon.
Gáspár birtokos Csaholczon Szatmárban.
Ugyan e családból volt tán nemes Morvay Sámuel 1838-ban ügyvéd B.-Gyarmaton; egy fia maradt.
Czímere a paizs kék udvarában hármas halmon könyöklő kar, kivont kardja hegyén levágott törökfejet tartva. A paizs fölöti sisak koronájából szintén könyöklő kar, kivont karddal látható.