II. A szklabinai s blatniczai vonal.

Full text search

II. A szklabinai s blatniczai vonal.
E vonal I. Lászlónak Eszteleky Annától 1489-ben született legifjabb fia I. Ferencztől veszi eredetét, mint a VI. táblán láthatjuk.
I. Ferencz 1511. 1519-ben részes azon adományokban, melyeket bátyja I. István nyert; valamint 1521-ben a czímerbővitő levélben is be van iktatva neve, és ezen évben már Báthori István nádor titkára volt. A történelemből eléggé ismeretessé válván, neve, itt hosszaa életrajza fölösleges, czélunk szerint róla csak röviden a nevezetesb adatokat jegyezzük föl. A mohácsi vész után rendűletlenűl I. Ferdinand pártjához csatlakozott; és annak tevékeny s befolyásos híve lett, melynél fogva I. Ferdinandnak a magyar trónra emeltetésében nevezetes érdeme volt, ő szerzé meg e pártnak bátyját Istvánt, és a híres czár Jovánt 1527-ben, mely évben már fáradozásinak s érdemeinek jutalmául I. Ferdinand király által megkoronázása után mindjárt a kir. tábla elnökévé neveztetett, és kir. adományt nyert a Maczedoniai János kezéből kiveendő Turócz megyei Szklabina vár fele részére. 1528. szerzé testvérével együtt Fejér megyében Váll, Nyék, Egyházas és Kápolnás- Kápoly helységeket. Ez évben már házas volt, nőül vévén Gyulay Gergelynek leányát Borbálát, a ki ezen évben Gyulay Istvánt Vinicze, Trakostyán, Drubovecz és más jószágak iránt, mint a melyek mint két ágra szólók, a fejérvári káptalan által idézteté. 1531-ben és 1533-ban a két király alattvalói közti peres kérdések eligazitására küldetett ki. E közben már 1532-ben I. Ferdinand király által Turócz vármegye főispánjává neveztetett. Még nagyobb szolgálatot volt teendő az eddigieknél I. Ferdinand részére az által, hogy Buda várát jószerivel igyekezett I. Ferdinand részére a Szapolyaiaktól megnyerni, és errenézve már Bornemisza Tamás megnyerése által kedvező alkalom ajánlkozott, ha az idegen, dücsvágyó Roggendorf ügyetlen tervváltoztatása a sikert dugába nem döntötte volna. Valamint pedig e kisérlet előtt, úgy utóbb is R. Ferencz fontos szolgálatai és szorgalma által folytonosan emelkedett s vagyonosodott. 1538-ban már mint kir. személynök Korom Bálint és István magvaszakadtán Blatnicza várára s tartozandóságaira kir. adományt nyert. 1540-ben pedig Istvánffy Anna Maczedoniai Miklós özvegye fölvévén Révay Ferencztől 3550 ftot, Szklábina vár másik fele részét is, melyet a fölségtől zálogban birt, R. Ferencznek bevallotta. Ugyan ez évben királyi megegyezést nyert Holics és Sassin vár és várkastély birtokaira is, melyeket bevallás utján Czobor Imre leánya Anna, várkonyi Amade János özvegyétől szerzett. 1542-ben pedig tető pontját érte R. Ferencz azon méltóságoknak, melyekre fokonként emelkedett, midőn nádori helytartóvá neveztetett ki. 1544-ben a Luther és Kalvin követői ellen királyi parancs folytán kellett volna föllépnie, azonban ő maga is az uj tan híve lévén, – minden hűsége mellett is, – a reformatió ellen nem csak nem lépett föl, sőt azt elősegíté.* 1545-ben testvér bátyjának Istvánnak 50 telket vallott be Trebosztó, Jahodnik, Bisztricska, Sámbokrét és Neczpall helységbeli birtokokból. 1550-ben Zrinyi Miklós őt Szombathely vára megvételével kinálja meg, jelen volt még az 1550. évi országgyülésen, hol a 41. törv. czikkben a határvizsgáló bizottság tagjául választatott, ugyan ezen országgyülésen a királyi fölség kéretett föl, hogy a Révay Ferencz és Bakits Pál közt Holits és Sassin várak iránti pereskedést eldöntse. Meghalt 1553-ban nov. 1-én Pozsonyban. Eltemettetett Turóczon Szentmártonban.* Kétszer házasodott, első neje Gyulay Borbála volt, a második Paxy Anna, martonosi Pesthényi György özvegye, ez utóbbitól gyermekei nem voltak; az első feleségétől következő hat gyermeke maradt:
Lutherral levelezett is, lásd ennek egy levelét R. Ferenczhez 1539. évről Kaprinai Mss. B. tomo 44. pag. 97.
I. Ferenczről a családi levéltárban még több okmányos adatok találhatók, ilyenek: 1536-ban I. Ferdinand király utasitása R. Ferencz és Batthyány Ferencz részére, a horvátországi zavarok lecsendesitésére. 1540-ben R. Ferencznek mint királyi biztosnak egyezkedése a fejérvári préposttal, és Sz.-Fejérvár városával. – 1544-ben I. Ferdinand király levelet ir hozzá, s örömét fejezi, hogy betegségéből felgyógyult. 1545-ben Mária királyné kéri őt, hogy Besztercze és Körmöcz polgárait ne háborgassa. 1549-ben Bebek Ferencz felesége Raskai Dorottya jogát a nagy-Tapolcsányi uradalomba való részét illetőleg egy bombardaért R. Ferencznek bevallja. stb.
1. II. Ferencz, kiről alább.
2. I. Mihály, kiről alább.
3. Magdolna, Homonnai Drugeth Ferenczné.
4. Ilona, pelsőczi Bebek Ferenczné.
5. Lőrincz.
6. II. János.
Ezek közűl a négy fiú testvér 1556-ban* a bárók (nagyságosok) sorába emeltetett. Ugyan ez évben egy házat vettek Paduában is Olaszországban. Lőrincz nem sokára magtalanúl elhalván, a még felmaradt három testvér 1557-ben Kendy Ferencz hűtlenségi nótáján Erdélyben Szent-Ivánra kaptak adományt. 1559-ben uj királyi adományt nyertek Szklabina várára és tartozandóságaira, továbbá Verbőczi István és Zobi Mihály javaira, úgy Palóczy Antal magvaszakadtán ennek Heves megyei Hort nevű helységére. 1560-ban ugyancsak a három testvér Blatnicza várára és tartozékaira kapott királyi adományt, 1561-ben februar 17-én pedig a hajdantól fogva Szklabina várához tartozó Turócz megyei örökös főispánságra nyertek kiváltság levelet.
A családi okmányos kivonat szerint. Bel András szerint (Schwandtnernél II. 418.) a báróságot I. Ferencz még 1537-ben kapta volna.
II. Ferenczről, minthogy ága (lásd VII. táblán) mostanáig virágzik, alább leszen szó.
I. Mihály ága is négy ízen élt még, erről is utóbb emlékezünk.
II. Jánosról azonkivül, mit följebb emlitettünk, keveset mondhatunk. Királyi udvarnok volt. Feleségétől alsólindvai Bánffy Annától gyermekei maradtak: 1. Magdolna előbb Bossányi Jánosné, utóbb Balassa Andrásné; 2. Miklós, kinek nejétől Pográny Annától gyermeke nem maradt, 3. Ferencz, ki szintén magnélkül halt meg.
I. Mihály Turócz vármegye főispánja, kir. tanácsos, főajtónálló mester volt. 1563-ban jelen volt Pozsonyban Miksa király koronázásán, ezen, valamint az 1572. és 1582. évi országgyüléseken a határvizsgáló bizottságok tagja volt, és hol a pozsonyi, hol az eperjesi nyolczados törvényszékre biróul neveztetett. 1567-ben úrszéki (fenyitő) jogot nyert Éleskő, Holics vár és sassini kastélya s ezekhez tartozó birtokaira nézve. Meghalt 1583. táján. Felesége laki Bakich Anna volt, ki 1580-ban a holicsi és sassini vár és várkastélyi rész javaira Bakich Mihálylyal és Bakich Margit Vratkovith Pálnéval uj adományt nyert. Nevezett nejétől tizennégy gyermeke született; ezekből kilencz leány, ugymint: 1. Katalin előbb Büdy Mihályné, azután Pap Jánosné, és végre Pirhák Jakabné, 2. Anna előbb kusályi Jackhy Boldizsárné, utóbb Sarmasághy Miklósné és végre Kendy Gáborné, 3. Zsófia gordovai Fánchy Györgyné, 4. Ilona előbb a cseh Chrenko, utóbb Dóczy Imre hitvese; 5. Erzse Ghyczy Györgyné, 6. Borbála előbb Loránth Mihályné, utóbb Prussovszky Gáspárné, 7. Margit, 8. Mária, és 9. Felicitas; mind hajadonúl multak ki. Fiú gyermek öt volt: a) I. András, ki ezredes volt, és 1594-ben a töröktől visszavett Nógrád vára főkapitánya lett, de csak hamar a győri csatában elesett.* b) III. Ferencz, c) I. Péter, d) István, ki magnélkül halt el, és e) II. Lőrincz, a ki Győr várának kapitánya volt. Nejétől Kendy Annától gyermekei voltak: István és János, magnélkül elhaltak, és Éva, ki Czobor Imrének volt hitves társa.
Istvánffy Historia 1685. évi kiadás 379. lap.
III. Ferencz úgy látszik magán életet élt.* Neje volt Forgách Zsuzsanna, kivel szerencsétlen házassága volt, a mennyiben neje közel rokona a szép Zsuzsannába beleszeretve, ezt Holics várából, midőn férje Révay Ferencz honn nem volt, erőszakosan elragadta, és Detrekői várába vitte; miért R. Ferencz 1608-ban az országgyülés előtt emelt panaszt.* Házassága gyümölcstelen maradt. Testvére
A családi genealogián e Ferenczről mondatik, hogy országgyülési bizottságok tagjává is neveztetett, de ez nagybátyjáról II. Ferenczről áll.
1608. évi 26. törv. cz. a. k. u.
I. Péter egyik legnagyobb dísze volt a családnak. Született 1568. febr. 2-án. Már 1598-ban turóczi főispán, 1601-től több alkalommal országos biztos,* 1604-ben k. tanácsos és kir. táblai báró, 1608-ban korona őrré választatott, 1610-ben egyszersmind kir. főudvarmester. 1615-ben kir. főajtónálló, 1619-ben lett kir. főasztalnok. A koronaőrségről 1620-ban lemondott, azonban az országrendei el nem fogadták, sőt érdemeit méltányolva, ezeket dicsérettel említik. A család levéltára róla több érdekes és nagybecsű okmányokat bir, főleg II. Ferdinand királytól. Állami kitűnő szolgálatain kivül azonban még a tudományosság terén is érdemeket szerzett „Commentarius de sacra Corona Hungariae” és De monarchia et S. Corona R. Hung.” czimű forrás érdekű becses munkáival.* Meghalt 1622-ben, eltemettetett jul. 17-én Turócz-Sz.-Mártonban.* Feleségétől gróf Forgách Máriától tizenhárom gyermeke született, úgymint: 1. Imre, 2. András, 3. Zsigmond, 4. Pál, kiről alább, 5. Judit előbb gróf Nádasdy Pálnak, utóbb gróf Forgách Ádámnak hitvese, 6. Gábor, 7. Szidonia, 8. Mária, 9. Anna, 10. Zsuzsanna, 11. Julianna, 12. Erzsébet, 13. Zsófia Erdődy Bálintné. Ezek közűl Pál ezredes volt, és Lotháringiában esett el 1635. nov. 7-én, kora 37. évében.* Nejétől Teuffel Évától csak leányai maradtak: ugymint Mária, Kata-Szidonia, giletinczi Osztrosith Mátyás hitvese. És igy ez ág is kihalt.
Lásd róla az országgyülési törvényczikkeket a Törvénytárban.
Megjelent az előbbi önállóan 1636-ban, és Schwandtner Gyüjteménye II. kötetében.
Lásd Hrabecii Raphaelis Oratio funebis exequiis D. Petri de Réva etc. Bartfae 1623.
Mint Gyászzászlóján a turócz.-sz.-mártoni egyházban még Bel Károly Andr. olvasta. Lásd Schwandtner Scriptores II. 420.
Vissza kell térnünk I. Ferencznek Gyulay Borbálától született fiához II. Ferenczhez, ki a VII. tábla élén áll.
II. Ferencz 1556-ban báró lett testvéreivel együtt. Az országgyülés által többször választatott az ország határait vizsgáló küldöttség tagjaul.* többször a királyi táblához báróúl.* A kassai kamara igazgatója, Turócz megyének főispánja volt, és 1584-ben kir. fő ajtónálló mester lett. Meghalt – úgy látszik – 1588-ban. Felesége homonnai Drugeth Klára volt, kitől egyetlen fia* maradt:
1582, 1588. évi 6. és 10. törv. cz.
1572:4. 1582:4. és 1588:30. törv. cz.
Megjegyzendő, hogy ez ágnak nemzékrende itt elüt attól, melyet Bel K. Andr. az idézett helyen közlött, de itt a család által közlötthöz kelle – mint elővélemény szerint is – hitelesebbhez ragaszkodnom.
I. Gábor Turócz megye főispánja volt 1597-ben. Meghalt 1598-ban. Hitves társa bethlenfalvi Thurzó Katalin volt. Ettől születtek Klára és
V. Ferencz kir. tanácsos, és 1622-ben Turócz vármegye főispánja. Anyja utáni örökösödése végett igényeinek eligazitásáról az 1638. évi országgyülés intézkedett.* Meghalt 1656-ban. Első neje szentmiklósi és óvári Pongrácz Borbála, a második Jezerniczky Zsuzsanna volt.* Gyermekei csak az elsőtől maradtak, számszerint heten, úgymint:
1638. évi 25. törv. cz.
Egy genealogián harmadikul olvastam Pernay N. t.?
1. III. István, kiről mert ága máig él, alább lészen szó.
2. II. Miklós, ki gyermekeiben kihalt. Nejétől gróf Pálffy Francziskától gyermekei voltak a) János, b) Farkas, kinek neje Balassa Konstanczia volt, c) Emerenczia trebosztói báró Révay Elekné. Meghalt 1703. Eltemettetett Nagyszombatban.* d) Eleonora ghymesi Forgách Farkasné.* e) Leopoldina Beniczky Lászlóné.
Schwandtner Scriptores R. H. II. 427.
Egy helyen második férjeül Melszen? olvasható.
3. Ádám kihalt.
4. Gábor kihalt.
5. Anna karvai Orlé vagy Orlay Andrásné.
6. Dániel, kitől a szklabinai grófi ág származott, róla alább lészen szó.
7. Imre 1671-ben Turócz megyei főispán, kir. tanácsos, 1681-ben határ vizsgáló országos biztos.* Meghalt 1688-ban. Felesége divékujfalusi Ujfalussy Katalin volt, kitől egyetlen leánya Erzsébet maradt, előbb kaszai Petróczy Istvánné, utóbb báró Calisius Fülöp Henrikné.
1681:23. törv. cz.
III. István (V. Ferencznek fia) gyarmati Balassa Fruzsinától a következő tizenhárom gyermeket nemzette, a mint következnek: 1. Tamás, 2. Zsigmond, kiről alább, 3. IV. István turóczi prépost, 4. Pál, 5. Ádám, 6. VII. Ferencz, kiről alább, 7. Erzsébet-Beatrix apácza, 8. Magdolna Écsy Istvánné, 9. Ilona Baross Miklósné, 10. Bora Szoró istvánné, 11. Julianna előbb Marsóvszky János, utóbb Benyovszky Ádám hitvese, 12. Éva Csepcsányiné, és 13. Mária. Ezek közűl
Zsigmondnak három neje volt, ugymint Sámbokréty Erzsébet, Rakovszky N. és végre Lehoczky Zsuzsanna, ez utóbbitól születtek gyermekei: a) László, ki Fejérpataky családból vett nejétől nemzette József és Péter fiaiban kihalt. b) Miklós, fiában Józsefben elhalt, c) Tamás papságra adta magát. d) Pál szintén, ki előbb szepesi, utóbb 1731-ben esztergomi kanonok és diboni czímzetes püspök lett.* e) Krisztina.
Memoria Basilicae Strigoniens. 167.
VI. Ferencz Turócz vármegye főispánja volt 1688-tól. A Rákóczy forradalom alatt is híve az uralkodó háznak, miért is az ónodi gyülésen levágott turóczi követek esete után ő is fogságba vitetett Egerbe, és ott meghalt 1707-ben.* Felesége Szentmáriay máskép Hliniczky Judit, kitől születtek gyermekei 1. Gáspár, 2. Julianna Benyovszky Ádámné. 3. Kata Hrabovszky Miklósné, 4. Ilona Podhorszky Györgyné. Ezekből
Azon idő óta Turócz vármegye gyülésein a tanácskozó asztal zöld helyett vörös posztóval fedetett be, az 1715. országgyülésen pedig Turócz vármegye visszaállittatván, czímerpecsétébe a Révay nemzetség czimere adatott, a két levágott követ Okolicsányi és Rakovszky család czímerével.
Gáspár nejével Gerhardt Ilonával nemzé II. Gáspárt és II. Lászlót. Amaz nejétől Ugronovich Erzsébettől nemzett gyermekeiben Kristófban, kinek neje báró Jeszenszky Julianna volt, és Erzsébetben Zaffiry Jánosnéban kihalt.
II. László cs. kir. kamarás volt, nőűl vette báró Luzénszky N. özvegyét gr. Szunyogh Jozéfát, ettől négy leánya és egy fia, úgy mint: 1. Ilona gr. Nyáry Jánosné, 2. Mária gr. Pongrácz Bálintné, 3. Zsófia († 1791.) báró Vécsey Siegbertné, 4. Jozéfa gr. Cebrián Gáspárné, és 5. VII. Ferencz.
VII. Ferencz cs. kir. kamarás volt, meghalt 1810-ben. Nejétől báró Révay Annától hét gyermeknek lőn atyjává, a mint következnek:
1. László cs. kir. kamarás, nejétől gróf Révay Juliannától gyermekei nem maradván, 1823-ban magtalanul kimult.
2. Francziska-Xaveria.
3. V. János szül. Mosóczon 1777. majus 15-én, állami szolgálatba lépvén, valós b. titk. tanácsos, 1819-ben selmeczbányai főkamarai gróf lett, 1832-ben Turócz főispánja. Meghalt 1840-ben. Hitvestársától Semsey Jozéfától fia István magnélkül halt el, leánya Zsófia gr. Török Bálint nejévé lőn.
4. Mária neczpáli Justh Györgynek neje.
5. I. György, cs. kir. kamarás, bátyja után 1841-ben Turócz vármegye főispánja lett. Nejétől gróf Keglevich Zsófiától gyermekei következők: a) Teréz, gróf Schaffgotsche Rudolfné, b) Erzsébet, c) Gizella, d) IV. László (meghalt), e) Ottilia (meghalt), f) Róza gróf Cebrian Lászlóné, g) VI. Imre (mh.) és h) Ferencz született 1835-ben.
Következik Dániel ága a VIII. táblán.
I. Dániel (V. Ferencznek Pongrácz Borbálától fia) 1648-ban Turócz vármegye főispánja, kir. tanácsos; 1654-ben főkomornok mester volt. Rokonának Révay Pál özvegyének Teuffel Erzsébetnek lévén rajta követelése, ennek eligazitása végett az 1655. és 1659. évi országgyülés intézkedett.* Meghalt 1674-ben. Neje Bossányi Judit, előbb Fánchy Gáspár özvegye volt. Ettől lettek gyermekei: 1) Ádám (elhalt) 2) M.-Magdolna, 3) Judit Kubínyi Menyhértné, és 4) II. Mihály.
1655:93. és 1659:116. törv. cz.
II. Mihálynak nejétől Beniczky Magdolnától következő négy fia maradt: úgymint: 1. Imre, 2. II. Péter, 3. IV. Pál, és 4. III. Mihály; szóljunk rólok s utódaikról egymás után.
Imre, (ez ágon a III-ik) feleségétől Pekry Szidoniától, kiutóbb Maasburgné lőn, öt gyermeket nemzett: úgymint a) III. Lőrinczet, b) IV. Imrét (kihalt), c) Eleket d) Polexinát † és e) Anna-Máriát. Ezek közűl:
Elek nejétől felső-büki Nagy Magdolnától nemzé Miklóst, a ki Niczky N.-től egy leányt hagyott maga után, ki báró Skerletzhez ment nőül, s már szintén meghalt.
III. Lőrincz. Turócz vármegye főispánja volt, és valóságos belső titkos tanácsos. Nejétől gróf Keresztes Zsófiától leánya Konstanczia gróf Berényi Ferenczné, és fia Lajos, szintén Turócz megyei főispán, kinek hitvestársától gróf Eszterházy Francziskától gyermekei: Alajos és Valpurga elhaltak, egy leánya Teréz gróf Abensberg Traun Károlyné él.
Következik másik II. Mihálynak másik fia:
II. Péter, ki családjának fényét szintén emelte; és a katonai pályán tündöklött. E pályáját gróf Forgách Simon tábornok alatt kezdette, és már a XVII. század végén Bihács ostromában részt vett. Kitűnőleg viselte magát 1698-ban a zentai ütközetben is; azonban hadi vitézségének legtöbb jeles bizonyságait mutatta az 1707-ben kezdődött franczia háborúban, mely alatt Elszaszban táborozott. Hadi táborozásait terjedelmesen leirja életírója;* itt elég legyen emlitenünk, hogy érdemei méltatásául már 1703-ban ezredes lett a Babocsay ezredben; részt vett a schellenbergi, höchstadti, landani ütközetben. 1711-ben tábornok lett, 1723. junius 17-én pedig grófságra emeltetett; utóbb – mint íratik – belső titkos tanácsos is. Nejétől gróf Eszterházy Krisztinától következő hat gyermeke maradt: 1. V. János, kiről alább, 2. Antal pappá lett, belső titkos tanácsos, nyitrai kanonok és vágujhelyi prépost 1709–1730-ig. 1776-tól rozsnyói, 1780-tól nyitrai püspök haláláig 1783-dik dec. 26-ig. 3. Rozália apácza, 4. Károly, ennek nejétől gróf Haller Antoniától gyermeke nem maradt. 5. Ignácz, kihalt. 6. Julianna gróf Berényi Ferenczné. Ezek közűl:
Bel K. András Schwandtnernél II. 421–426.
V. János gróf, arany sarkantyús vitéz, kir. tanácsos volt. Nejétől báró Bossányi Juliannától lettek gyermekei:
1. II. Péter, 1797-től Turócz vármegyei főispán, val. belső titkos tanácsos, kincstári elnök. Meghalt 1800-ban. Nejétől gróf Sándor Eszterától két leánya maradt: Julianna b. Révay Lászlóné, és Anna gróf Majláth Jánosné, meghalt 1853-ban. Ezekben a grófi ág leányágon is kihalt.
2. VI. János szül. 1748. aug. 8. Turócz megyei Csaszkóczon. Papságra adván magát, 1771-ben Rómában járt, 1774-ben szepesi kanonok. 1783-ban nyitrai nagy prépost, úgy nagybátyja Révay Antal püspök halálával püspöki helyettes négy évig, 1788. aug. 26-án lett szepesi püspök. Meghalt Savnikon 1806. jan. 9-én.*
Lásd életrajzát Kölesy Vincze Károly és Melczer Jakab Nemzeti Plutarkus III. köt. 223–239.
3. György, kinek nejétől gróf Caraciollo di Brienza Annától semmi gyermekei nem maradtak.
4. Mária gróf Serényiné.
Következik II. Mihálynak Beniczky Magdolnától harmadik fia:
IV. Pál, ha nem hibázom, ez azon báró Révay Pál, ki Rákóczy Ferencz alatt tábornok volt, és 1708-ban Nyitrát feladta a császári tábornoknak Heiszternek; legalább e korban más Pált nem találunk, kire e körülmények illeszthetők. 1741-ben nádorságra volt kijelölve. Nejétől báró Hellenbach Juliannától fia Antal magnélkül halt meg.
Következik II. Mihálynak negyedik fia:
III. Mihály Csongrád vármegye főispánja, a hétszemélyes tábla birája, életirója szerint törvénytudományáról, igazságosságáról és bölcs tanácsáról híres férfiú.* Jelen volt az 1715. és 1723. országgyülésen is, a midőn országos bizottságok tagjává is választatott. Feleségétől Okolicsányi Fruzsinától következő öt gyermeke maradt. 1. Mózses, 2. II. József, 3. Zsuzsanna Radvánszky Györgyné, 4. I. Jónás, és 5. I. Simon. A négy fiúról egymás után szólandunk:
Schwandtner II. 426.
1. Mózsesnek hitvesétől gradeczi Stansith Horváth Zsuzsannától követekző gyermekei maradtak:
a) I. Márk, kihalt.
b) V. Pál Turócz vármegye főispánja 1801-től, hétszemélyes táblai ülnök, val. belső titkos tanácsos, Zágráb vármegye főispáni helyettese, sz. István rend vitéze, estei főherczeg Ambrús magyarországi primás főudvarmestere volt. Meghalt 1816-ban. Nejétől gróf Brunszvik Francziskától gyermekei: 1) Jozéfa Motesichky Pálné, és 2) Julianna báró Malonyay Jánosné.
c) V. Imre, kinek gróf Szörényi N.-től gyermekei: 1. Antonia-Orsolya apácza, 2. Jozéfa, kinek férje nevét nem tudjuk, 3. Leopoldina, Lebellné.
d) Zsuzsanna Szent-Iványi Pálné.
e) Julianna Dvornikovich Miklósné.
f) Johanna.
2. II. József arany sarkantyús vitéz, m. kir. helytartósági tanácsos. Meghalt 1767-ben. Első neje gróf Eszterházy Janka, a második Beneczky Ágnes volt. Gyermeke egyiktől sem maradt.
3. Zsuzsanna Radvánszky Györgyné.
4. I. Jónás arany sark. vitéz, kir. kamarás, és m. kir. kamarai tanácsos. Nejétől Dvornikovich Klárától gyermekei voltak: 1. Mihály, 2. Sámuel, 3. Emerenczia Rakovszky Gáspárné, és 4. N. Csaplovichné.
5. I. Simon-Antal cs. kir. kamarás, val. bel. titk. tanácsos, Turócz megye főispánja. Nejétől Szent-Iványi Annától gyermekei következők:
a) II. Antal, cs. kir. kamarás, tábornok és Eszék vár parancsnoka. Neje Sedlniczky N.
b) VIII. Ferencz ezredes. Nejétől báró Révay Annától gyermekei: 1. Francziska gr. Nyáry Antalné, 2. Anna.
c) IV. János kihalt.
d) II. Lajos, kihalt.
e) III. József alezredes. Bossányi Ilonától gyermekei: 1. IV. József, 2. Paulina neczpáli Justh Józsefné, 3. II. Simon Turócz vármegyének 1848. és 1861-ben főispánja. Nejétől Tajnay Ilonától gyermekei: Sarolta, Mária meghalt, és Gyula, ki 1852-ben született.
f) Anna, előbb báró Sennyey id. Imre, utóbb báró Révay Ferencz neje.
g) I. Károly, kinek nejétől gróf Pongrácz Borbálától leánya Teréz volt, s meghalt.
h) Mária báró Sennyey ifjabb Imréné.
i) Apollonia Szirmay Lászlóné.
k) Ilona báró Ritterstein Vilmosné.
l) Francziska meghalt.
m) Zsuzsanna gróf Nyáry Istvánné.
n) Charitás Bossányi Istvánné.
Eddig a család leszármazása. Érdekes tudni, miből állottak és állanak most a nemzetség birtokai:
A Révai várhoz tartoztak:* Várallya, Debregezth, Zavoth, Sellye; Ours és Naydaycha puszták, mezővárosok, Réva, Sollomum (v. Savlincz) Novak, Sauli, Varásbologh, Seustinche, Hethén, Tormoch, Dyrsy, Chemel, Lor, Nadica, Jarody, Bankfalva, Ujfalu, Maraloch, Keresztúr, Macha, Dersincz, Szőllős, Elleseöcz, Hosszubach, Jama, Lisko, Sz.-Mártony, Mihalinch, Potynich seu Porpoladfalva, Draguthfalva, Hagymás, Somogh, Kövesd, Harkalich, Torbaczhil, Zongorrégh, Radinitfalva, Vitaleh, Nagy és Kis-Szigon, Baksafalva, Byka, Thaus, Illichovlich, Dosnokfalva, Daas, Torczoktelke, Byharos, Tiharocz, Barkha, Liukas, Jaksnich, Dostoch, Milesoch, Stakoroch, Koronich, Bihach, Sedoch, Turich.
Adom a neveket, mint velem közöltettek.
Az Aranyáni uradalomhoz Bodrogh vármegyében Aranyán mváros, Tótmonostra, Pallachich, Szkolnich, Cheer, Asszonyfalva, Both, Sz.-Péter, Vizmelléky, Sz.-György, Zaaka, Boldogasszonyháza, Beegh, Bakach, Csomoklya, Cseretthés, Ugh, Vanna, Nagy és Kis-Kemend, Várallya, Kudán, Kemeketh, Csipes, Rym, Bodola, Szenfalva, Csenthe, Thótfalu, Batthya, St. Ille, Thamásfalva, Zsioranócz, Laskó, Babotha, Gyula, Vézmelléky, Sz.-Miklós, Tiztáz, Varand, Piszky.
A Gyulay, Somogyi családokkal Fejér, Tolna, Baranya és Somogy megyében birták:
Endrőd várat, melyhez tartoztak Endrőd, Trakostyán, Viznicze, és Dubovecz mezővárosok. Továbbá Eszthergár, Vepsén, Martonvásár, Sz.-György, Bainka, Metheéz, Zernyebakonya, Petheöllye, Keő, Nádas, Alsó-, Felső-Endrőd, Gyula, Egyházas-Kapoly, Kápolnás-Kapol, Veréb, Venecze, Váll, Ovár, Tharnuk, Nyék, Keőreösszegh, Lulla, Horhy.
I. Mihály a Bakich és Czobor családdal együtt birta Pozsony, Nyitra, Trencsin és Győr vármegyékben:
Holics, Sassin, Ráró és Eleskeő várat és a következő mvárosokat, és helyeket Sz.-János, Sz.-György, Závod, Bikszád, Radinov, Zekula, Klopcsány, Radosócz, Holics, Sassin, Peterfalva, Manigha, Lászlófalva, Lopasov, Ekbelleö, Bodganócz, Kováltsó, Kuthy, Kuklyo, Szanczidorf, Fenyeős, Podhaytsán, Boroczki, Csötörtökhely, Dojts, Thököld, Ráthon, Popuginy, Ftasicze, Burczkova, Sz.-Miklós, Vieszka, Gyulócz, Reyka, Karzon, Lapussó, Areszka, Thernova, Selpicze, Karkócz, Szerhalya, Negyed, Kathó, Kobilán, Strása, Szmolenics, Vidován, s vámszedés Szakolczán, Beszterczén, Holicson, Brodskán, Bynóczon, Kis-Bodakon.
A Turócz megyei szklabinai és blatniczai uradalom következőkből áll a két váron kivűl, és pedig a szklabinai uradalom: Sz.-Márton mváros, Turány, Sutto, Ratkó, Klicsiny, Prekopa, Szklakinka, Podzamek, Stiavnicska, Diakova, Kossuth, Szucsány, puszta Borzova; vámok: Sz.-Mártonyban és Szucsányban.
A blatniczai uradalom tartozékai: Mossócz, Blatnicza, Mala-Vieszka, Dianova, Bella, Folkusfalva, Laszkár, Rudnó, puszták: Szebiszló, Medovár-Podbora, vámok: Zniovárallyán, Rudnón, Stubnán, továbbá Nedoror, Sz.-Mihály, Károlyfalva, Sztranka és Bodofalva helységekben.
A trebosztói birtokokhoz tartozott: Trebosztó, Jahudnik, Bisztricska, Sabokre és Neczpall.
I. Elek birta a beczkói uradalomból ezen, és csejthei, elekházi és beczkói birtokokat, melyek ezen ág kihaltán a leány utódokra szállt.
A Révay nemzetségbeli hölgyek közűl báró Révay Lajosné gr. Eszterházy Terézia, József főhzg. nádor két első nejének fő udvarmesternéje volt haláláig 1817-ig.
Csillagkeresztes hölgyek voltak: II. Lászlóné Szunyogh Éva, – III. Lőrinczné Keresztes Zsófia, – I. Jánosné Bossányi Julianna, – I. Simonné Szent-Iványi Anna, – I. Kristófné Jeszenszky Julianna, – VII. Ferenczné Révay Anna, – I. Lajosné gróf Eszterházi Terézia, kiről följebb volt szó, – II. Péterné Sándor Eszter, egyszersmind palotahölgy, – V. Pálné gróf Brunszvik Francziska, – III. Lászlóné Révay Julianna, – V. Jánosné Semsey Jozéfa, – I. Györgyné gr. Keglevich Róza.
A mi Révay nemzetség vonalait és ágait illeti, a trebosztói bárói és grófi ág kihalt, a trebosztói és bisztricskai nemesi ág él Turócz és Nógrád megyében.
A szklabinai és blatniczai vonalból is a grófi ág kihalt, a bárói ágból és pedig az idősb ágon élnek: Zsófia gr. Török Bálintné, I. György, fia IX. Ferencz, és leányai: Terézia gr. Schaffgotsch Rudolf özvegye, Eliza, Gizella és Róza gr. Cebrián László neje; – az ifjabb ágból: Francziska gr. Nyáry Antalné és huga Anna, II. Simon és neje Tajnay Ilona, és ezek gyermekei: Sarolta és Gyula, anyja Bossányi Ilona és nővére Paulina Justh Józsefné.
A család bárói czímere följebb metszvényben látható, és leirása is följebb olvasható, a nemesi czímer is ugyan az, kivévén a bárói koronát, mely a paizs fölött van; a paizs fölötti sisak koronájából három strucz toll leng, a nemesi czímereken néhol a sisak koronájából is farkas emelkedik föl.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages