Abauj, Szabolcs és előbb Zemplin vármegyei nemes család. Nemes Jászay Tamás deák, és általa Koza máskép Chorba Zsófia, és fiai Gergely, Tamás, Pál és István, és leánya Zsuzsanna, továbbá nagybátyja Jazay Leonard, – mint előbb is nemesek, Rudolf királytól Pozsony várában 1587-ki dec. 2-án kelt czimeres nemeslevelet nyertek, mely Szepes megyében 1588-ki april. 13-án hirdettetett ki.
Czimerük következő: a paizs baloldali felső szögletéből a jobboldali alsó szögletig egy vonal által kétfelé oszlik, a felső osztály kék, az alsó vörös mezőt mutat; a paizs alyjáról egy hegyes sziklán vadkecske ágaskodik, első lábaival egy – a paizs aljáról fölemelkedő zöldellő sziklába kapaszkodva. A paizsfölötti sisak koronájából a leirt vadkecske (capra sylvestris) nől ki. Foszladék jobbról arany-kék, balról ezüst-vörös.
A Jászay család Zemplin megyében a Géressy család kihalásával Géres nagyobb részét birta.
Jászay István tarczali biró volt, kit Spankau tábornok mivel levelének elküldésével elkésett, karóba akará huzatni, de a városiak tiz hordó aszuborral megmenték.
Jászay Miklós 1685-ben Zemplin vármegye szolgabirája volt.
Jászay Éva után 1708-ban Golup helységben a Bodó nemesek örököltek.
Egyik ágazatnak töredék családfája következő:
Jászay Miklós (Pogány Hedvig); Péter; Imre; Ferencz; Bora (Petri Zsigm.); Judit (Kempelen János); László; István.; Mária.; Bora.; László.; Imre; Bora (Baranyay Miklós); Julianna (Munkácsy Ignácz); Klára (Botka István); Imre.; Klára.; Bora.; Zsuzsa.; Erzse.; Anna.; László.; Miklós.; Ferencz.; András.; József Abauj v. utiigazg. (Thúróczy Kata); Pál sz. 1809. † 1852. történetiró.
Főleg emlitést érdemel e családból Pál, Józsefnek abaujmegyei főuti igazgatónak fa. Szül. Szántón 1809-ki febr. 19-én. A m. udv. kancelláriánál fogalmazó, utóbb titkár, kinek történeti irodalmunk sokat köszönhet, és még többet, ha 1852-ben dec. 29-én kora halál el nem ragadja. Több jeles értekezésein kivül önálló munkái: A magyar nemzet napjai a mohácsi vész után Pest. 1846. és M. nemzet napjai a legrégibb időtől az arany bulláig. Kiadta Toldy Ferencz. Pest 1855.
Jászay Antal 1844-ben a helytartóságnál volt fogalmazó.