REICHARD PIROSKA: AMPHIBIA
REICHARD PIROSKA: AMPHIBIA
Hogy este kábult agygyal hazatértem
futva a durva utcahangokat:
az élettelen tiszta csönd fogad
és ijedten, szorongó szívvel kérdem:
hol jártam én?!…
futva a durva utcahangokat:
az élettelen tiszta csönd fogad
és ijedten, szorongó szívvel kérdem:
hol jártam én?!…
Reggeltől estig hol hajszolt az élet?
Könyvek közé s emberekhez mi vitt?
Ha nem vezet már vágy, remény s a hit:
egy átok űz még, egy sötét ítélet
e csöndből el?
Könyvek közé s emberekhez mi vitt?
Ha nem vezet már vágy, remény s a hit:
egy átok űz még, egy sötét ítélet
e csöndből el?
Vagy nem én voltam, aki messze jártam,
ki száz emberrel fogtam ma kezet,
kinek a napja munkába veszett?
Hisz lelkem e vágytalan csöndes magányban
volt szüntelen…
ki száz emberrel fogtam ma kezet,
kinek a napja munkába veszett?
Hisz lelkem e vágytalan csöndes magányban
volt szüntelen…
Ki az a lány, aki én bennem élve
hazug hévvel hazug irányba fut?
Mért nem hagy engemet a szomorút
itt betemetve kis szobám csöndjébe,
mért nem hagy itt?
hazug hévvel hazug irányba fut?
Mért nem hagy engemet a szomorút
itt betemetve kis szobám csöndjébe,
mért nem hagy itt?
Reggeltől estig mért éli az éltem
és mért nincs egy vigasztaló szava,
mikor ily fáradtan jövök haza
és föleszmélve, fölsikoltva kérdem:
hol jártam én?!…
és mért nincs egy vigasztaló szava,
mikor ily fáradtan jövök haza
és föleszmélve, fölsikoltva kérdem:
hol jártam én?!…
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
