FÜST MILÁN: HAJÓ MEGY EL
FÜST MILÁN: HAJÓ MEGY EL
Ha jön az alkony, gyászinduló bátran felzendül,
A monumentális sötétségű, széles árnyak nőnek.
Olvadt ólom-csöppecskéket hullat el az árnyék.
A végtelen és nagy tömegű tenger mélye pirosan tükörzik.
A monumentális sötétségű, széles árnyak nőnek.
Olvadt ólom-csöppecskéket hullat el az árnyék.
A végtelen és nagy tömegű tenger mélye pirosan tükörzik.
Hajó megy el: a szörnyen messzi partok felé lendül.
A nap is elmegy: hajnali fény szemébe süt egy idegen nőnek.
Mi, - én s a vén várrom itt maradunk s fáj vágyó szivünknek e játék.
Mi nem mehetünk: lekötve, igázva az életünk őrzik.
A nap is elmegy: hajnali fény szemébe süt egy idegen nőnek.
Mi, - én s a vén várrom itt maradunk s fáj vágyó szivünknek e játék.
Mi nem mehetünk: lekötve, igázva az életünk őrzik.
Óriás koporsók szállnak a nap felé: az ég a robajtól megrendül.
Merev királyok bronztrónusukon, nagy ravatalok fáklyákkal jönnek.
„Szép ifjú, ki felhőre térdelsz s a szálló naptól elbúcsúzol, várj még!
Hős ha vagy, jusson el pillantásod az alvó, távoli nőig."
Merev királyok bronztrónusukon, nagy ravatalok fáklyákkal jönnek.
„Szép ifjú, ki felhőre térdelsz s a szálló naptól elbúcsúzol, várj még!
Hős ha vagy, jusson el pillantásod az alvó, távoli nőig."
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
