NAGY ZOLTÁN: HIDAK
NAGY ZOLTÁN: HIDAK
Nagyvizek felett szeretek állni,
Szeretek döngő hidakon járni,
Karfának dőlni, úgy nézni széjjel
Fekete vizen, fekete éjjel.
Szeretek döngő hidakon járni,
Karfának dőlni, úgy nézni széjjel
Fekete vizen, fekete éjjel.
Most is, ha mélyen elnyom az álom,
Egyre a régi hidakat járom.
Döng a fahid; majd öblös kő-ivek
Sulyos nagy árnya feszül a viznek.
Vashidak lágyan ivelő rácsa
Könnyedén szökken egy partról másra;
Árnyéka reszket, mintha a vizre
Fekete fátyol vón kifeszitve.
Egyre a régi hidakat járom.
Döng a fahid; majd öblös kő-ivek
Sulyos nagy árnya feszül a viznek.
Vashidak lágyan ivelő rácsa
Könnyedén szökken egy partról másra;
Árnyéka reszket, mintha a vizre
Fekete fátyol vón kifeszitve.
S mélyen ott lent a hidak alatt
Egy-egy hajó hallgatva halad.
Elbóbiskolva, álmodva járják
utjuk sötét nagy vontató-bárkák,
Gabna-hajók, magvak koporsója.
– Holt magvak! Öblükben halomra szórva!
Éltek, kalászban himbáltak nyáron,
S usznak most holtan fekete áron…
Egy-egy hajó hallgatva halad.
Elbóbiskolva, álmodva járják
utjuk sötét nagy vontató-bárkák,
Gabna-hajók, magvak koporsója.
– Holt magvak! Öblükben halomra szórva!
Éltek, kalászban himbáltak nyáron,
S usznak most holtan fekete áron…
Más hajó jön, feszülve a habnak.
Ég rajta két sor aranyló ablak.
Visszfényeik úgy csüngnek, mint rojtok,
Fenékig érő nehéz aranybojtok.
Néznek a vízbe zöld s piros lángok,
Hintve smaragd-port s rubin-szilánkot…
Elhalad… Messze sárgáll halványan,
Mint sárga rózsa az éj hajában.
Ég rajta két sor aranyló ablak.
Visszfényeik úgy csüngnek, mint rojtok,
Fenékig érő nehéz aranybojtok.
Néznek a vízbe zöld s piros lángok,
Hintve smaragd-port s rubin-szilánkot…
Elhalad… Messze sárgáll halványan,
Mint sárga rózsa az éj hajában.
Csendes a víz, mintha nem is folyna,
Mintha csak sűrübb éjszaka volna.
S vén tutajok, nem küzdve hínárral,
Egykedvűn, bölcsen usznak az árral.
Nincs köd, se szél, hab nem kavarog,
S uszik békén sötét folyam-háton
Az én sok nyugodt, csöndes barátom,
A tutajok, a bölcs tutajok…
Mintha csak sűrübb éjszaka volna.
S vén tutajok, nem küzdve hínárral,
Egykedvűn, bölcsen usznak az árral.
Nincs köd, se szél, hab nem kavarog,
S uszik békén sötét folyam-háton
Az én sok nyugodt, csöndes barátom,
A tutajok, a bölcs tutajok…
Nagy vizek felett szeretek járni,
Szeretek magos hidakon állni…
Ám néha-napján fordul az álom,
Én vagyok, ki a vizeket járom.
Halkan csobog a hullám köröttem,
Nagy hidak rohannak magasan fölöttem.
Szeretek magos hidakon állni…
Ám néha-napján fordul az álom,
Én vagyok, ki a vizeket járom.
Halkan csobog a hullám köröttem,
Nagy hidak rohannak magasan fölöttem.
Vagyok mély vizek csöndes hajója,
Holt magvak uszó bus koporsója.
Én hasitom sötét vizek szinét,
S hordom, fényemmel felgyujtva habját,
Vágyak rubintját, álmok smaragdját,
S gondolatok nehéz arany-diszét.
Holt magvak uszó bus koporsója.
Én hasitom sötét vizek szinét,
S hordom, fényemmel felgyujtva habját,
Vágyak rubintját, álmok smaragdját,
S gondolatok nehéz arany-diszét.
Mégis a legszebb akkor az álom,
Hogyha nem bántnak gondok, bajok,
S ismeretlen, sötét folyam-háton
Uszom holtan, mint sok bus barátom.
A tutajok, a vén tutajok.
Hogyha nem bántnak gondok, bajok,
S ismeretlen, sötét folyam-háton
Uszom holtan, mint sok bus barátom.
A tutajok, a vén tutajok.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
