Somlyó Zoltán: Cselédszobában

Szivemnek dohos udvarában
egy őszi verkli játszik halkan.
A kis cselédszobába fekszem
és azt hiszem, hogy rég meghaltam.

Kis névjegyem az ajtófélfán,
valaki ráirt egy keresztet,
S egy kéz búsul a rézkilincsen,
mely magához sosem eresztett.

Az ablakfüggöny vérbe mártva,
bordópirosan feketéllik.
Fölöttem egy szenteltviztartó,
s halott kezeim el nem érik.

Mezitlen lábu kis cselédek
osonnak el, a léptük hallom.
Vizes korsójuk összecsendül
élettül szomjas, ifju hangon.

Meg-megállnak a verkli mellett,
keblükben pénzért kotorásznak.
S az őszi verkli fülledt lázban
csöndet játszik a téli háznak.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!