Babits Mihály: Spleen
Babits Mihály: Spleen
Lakásom tétlenség szigetje
szeszély sétáló palotám
munkám az ördög kerevetje.
szeszély sétáló palotám
munkám az ördög kerevetje.
Ami valóság volna tán
ugy tekintem mint a felhőket
és járok a semmik után.
ugy tekintem mint a felhőket
és járok a semmik után.
*
Ó jaj! meguntam a mezőket
s a várost már előbb meguntam
meguntam völgyet és tetőket.
s a várost már előbb meguntam
meguntam völgyet és tetőket.
Próbáltam élni léha gunyban,
próbáltam élni szeretetben
és próbáltam élni magamban.
próbáltam élni szeretetben
és próbáltam élni magamban.
Egy sem volt élet s észrevettem
hogy éltem csak akkor lesz élet
amikor már messze megettem.
hogy éltem csak akkor lesz élet
amikor már messze megettem.
Amikor régen semmivé lett
életté válik a halálban
de a jelenben nincsen lélek.
életté válik a halálban
de a jelenben nincsen lélek.
Bolond gazda szolgája, lábam
ténfergve tétován topog
és érzi hogy minden hiában.
ténfergve tétován topog
és érzi hogy minden hiában.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
