Lányi Sarolta: Az alkonyati vendég

Beköszöntem az életedbe.
Jó estét! – szóltam csendesen
Bocsánatkérőn, ijedezve.

Jó estét! – de oh, nem tudtam soha
Igazában hogy jó-e néked
A hallgatag esték bús sora.

Hátha hiába, hiába kivánom…
Mi is volna jó néked rajtam
Szegény, félőnvíg esti lányon?

Estédbe kopogó késő vendéged
Bús esti lepkéd mért vagyok,
Miért hogy sírva szeretlek téged?

Valami nyáron valami kertbe’
Valami lány, ki nem én voltam
Bekacagott az életedbe.

Pompás ifjuságod reggelén
Vidám jó reggelt más kivánt néked
Nem én…

Bús esti lepke, késő vendéged.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!