Szilágyi Géza: Az örök „nem”
Többé nem titokzatos talány,
Gyilkoló megfejtését tudom jól,
Olyan sorscsapásos egyszerű.
Én vagyok a beteg szerelem,
Én vagyok az örök bús könyörgés,
És te vagy a jeges vágytalanság,
Te vagy az ős szerelemhijasság,
Te vagy a nagy szent könyörtelenség.
Homlokodon sáppad: nem, sohsem!
Szemedből kirémlik: nem, sohsem!
Arcodról halványlik: nem, sohsem!
Ajkadon merevül: nem, sohsem!
Kezed tiltakozik: nem, sohsem!
Két kebled pihegi: nem, sohsem!
Csípőid azt ringják: nem, sohsem!
Öledben ott dermed: nem, sohsem!
Egész valód ezzel átkoz engem:
Mindörökre nem, nem és sohsem!
Mert még eddig nem találtam senkit,
Aki lelkem minden kérdésére
Ennyi nemmel, sohsemmel felelt…
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me