Szabó Dezső: Berzsenyi Dániel | Nyugat 1908-1941

Szabó Dezső: Berzsenyi Dániel

Ki tudja éltünk számtalan csapásit
Leírni? Minden óra újakat szül,
Újabb veszélyt hoz minden percenet,
Itt a mosolygás sírással vegyül,
Itt minden édes mérget rejt magába
S gigászi harcot minden nyugalom.

Berzsenyi, Katona, Kemény, Madách: valami közös szomorúság, közös nagyszerűség van e négy életben. Egy faj kétségbeesett erőfeszítései az örökkévaló után. Az életük gyötrődő keresés. Argyirus királyfik, kik egész életükben keresik a formát, a kifejezést, mely valósággá tegye az életük mélyén egyszer megpillantott tündérleányt. És birkóznak egy nyelvvel, mit művészek sorozata még nem tett minden emberit kifejező finom, sokféle hangszerré.

Közülük háromnak sikerült – ha csak egyszer is – nyelvbe remekelni a belső víziónak legalább egy töredékét. A negyedik: Kemény – lehull pályáján, mielőtt megszületne az a remek, minek sejtelme fel-felcsillan elszórt mesteri vonásokban.

Mindeniküknél sok a törmelék: az elnagyolt darabok, félrecsuklott vésővonások. És ez a sok tökéletlenség beszéli el, hogy itt egy vérre, gerincre, életre menő küzdelemről van szó. Az arc nyugodt, a büszke ajak nem beszél el semmit ebből a belső harcból. Mert az ember igen férfi, a művész igen arisztokrata ahhoz, hogy látványossággá tegye belsejét.

Az a fátum, mely annyiszor kilopta az alkalmas szót az idea alól, mely annyiszor félreütötte a remekbe induló vonást; magyar fátum volt. Ezt a végzetet töri meg Vörösmarty Mihály. Ő a magyar mese szerencsés legkisebbik királyfia. Ez a csodálatosan sokféle lélek Nyugat gazdag esőjében dús vegetációvá terem minden szépet, mire a magyar psziché képes. A volt magyar irodalom elsősorban: Vörösmarty. A magyar nyelv – sub specie aeternitatis – Vörösmarty nyelve. De előbb Berzsenyinek kellett lennie.

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me