Turcsányi Elek: Éjjel a váróteremben

Csend van; sötét van; hosszú, nagy falak
Fölémhajolnak, elborítanak.
– – – – – – –
Kinn messze, messze vágtat egy vonat.

Itt minden olyan szomorú …
A kalauz, aki lefekszik,
Álmában állomásneveket hadar
S veszekszik;

A nő, ki a vonatot lekéste
S altatja apró gyerekét:
Csicsi baba! – s a szeme kék;

A messze, messze, messze boltozat
Összeboruló kormos ablakokkal;
Csak nézzed őket hosszan és aludj el –
Álmodni fogsz síró vakokkal.

Itt minden, minden szomorú,
De legszomorúbb én vagyok;
A messzekígyózó vonattal
Engem ma minden itt hagyott.

Ó, ha meghalnék! …
Meghalok?

Miskolc

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!