Lányi Sarolta: Megvádolom magam

Hozzám mindenki jó és senkisem bánt
Sokan sajnálnak, csüggedt kis bolondost.
Hogy élet és sors vélem mégis elbánt
Azért ennenmagam megvádolom most.

Ó dőre én, kit senki sem lökött meg
Bukdácsolok mégis botor bokámon
Elindulok a renyhe, barna ködnek
S az éjben fényvágyó szemem kitárom.

Előre nyújtom remegve kezem,
Hogy tudjam, rossz rémek talánha jönnek,
Megbotlom mégis, jajjal elesem…
…Nem más üt engem. Magam ütöm meg.

Amelybe botlottam, rúgom a röget,
Sajgó dühömben arcom torzra sáppad.
Mint mikor megüti magát a gyerek
És sírva szidja meg: az asztallábat.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!