Nagy Zoltán: A Csudaszép Város
Hűs utcáit bejártam,
De a Csudaszép Várost
Én sose fogom látni.
Ezret meg sose láttam
S a szivem mindig vágyik
A nem látott után.
Átlátszó tiszta semmi,
Világ minden szépségét
Egyszerre fogni át.
És minden palotákon,
Suhanni esti kertben
Setét rózsák között.
Minden szép asszony szája
Engem lehelne mélyen
Nyugtalan nyoszolyán.
Van hölgy is, táj is, ház is:
Láthatnám, áhíthatnám,
De sosem ismerem meg.
Nem ért fénnyel sugáros,
Mi lehető volt s nem lett,
Ott búsul énutánam.
Hol sose jártam. Lázak,
Mik nem gyötörtek, égnek
Az alkonypírban ott.
Mélye száz tudománynak!
Mind szerethettem volna,
Mind megérthettem volna.
Ezer lehetőségnek,
Száz meg se rezdült búnak,
Száz rá-se-léptem útnak!
Megyek mese-batáron
A csudaszép városban
Kékellő estelen.
Gyul lámpák gyöngysor-övje,
Tejút, mit derekára
Vén varázsló csavart.
Ott fenn a minaréten
Most mond el ép egy Szúrát
Ősz Achmed, mesterem.
Hatalmas Khalifának
(Alláh védje!) száz hölgye
Táncolni vágy nekem.
Virágok közt agg indus
Tudós brahmin ős Mája
Fátylán búsan mereng.
Most zengj forrón, gitárom,
Szép hölgyem ablakára
Most függesztem szemem.
És mind vágyna, akarna,
Ó száz lemondás, zengj föl
A húron csendesen!
Halkan haladj a parton,
Mesék batárja! Patkód
Dobogjon csendesen.
Pislog pár lámpa gyéren,
Szűk utca fut előlem
Kék árnyék alszik ott.
Hull, hull az este hamva,
Éj ül a kőküszöbre
A csöndes bolt előtt.
Hagyja, hogy fényét szegje:
Pislog magányos mécses
Dús virágok között.
Dús hajnak súlyos éje,
Éjszin szeme a téjszin
Arcán búsan ragyog.
Titkuk az éltem titka!
Nevem szeretné súgni,
De sose tudja meg.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me