Ady Endre: Régi énekek ekhója
Fáj még a seb és nem hegged hamar,
Hát igenis, igenis, igenis,
Azért éltem tragikusan, bután,
Mert a sorsom magyar.
E szépen betanultat,
Hát igenis, igenis, igenis
Most már megint ezerszer átkozom
A multat, multat.
Hogy sirni ujra merek
S hogy kitört ősi barbárságom,
Megvasaltságom kinevetik
A vasalt emberek.
Csunya, gyáva gondolatát,
Utálatos mentséget
S mint erdő a csenevész,
Legutolsó vadát.
Fekete Égig futva:
Hát igenis, igenis, igenis,
Életem magyar átkok
Fröccsölő szégyen-kutja.
Láng-villád mindent fölkavar,
Hát igenis, igenis, igenis
Csuf és borus csak az az életemben,
Ami magyar.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me