Lányi Sarolta: Örök partok rabja

Én vagyok az életnek partja.
Kis sziklaszál az életparton,
Véletlenség, mit földobott egy vulkán
Éles s örökre elmozdíthatatlan.

Véletlenség, de mindig ugyanaz,
Kit hűvös hab hiába horzsol
Csókkal és ölelve lanyha kéjjel -
- A szikla érdje föl nem enged.

Hiába vész és hiába rontás,
Minden viharnak bőszült ostroma,
Minden szeleknek tébolyult dühe -
- A szikla állja mozdulatlan.

Mert nem föveny, mit víz alámos,
Nem is ravaszdi zátony, megbuvó,
Hajókat orvúl gyilkoló hazugság -
- Inkább reménységnek parányi tornya.

Másnak remény, - magának zord magány,
Örök partoknak mindörökre rabja,
Kövült kérdés a parton, égre írott:
Az élet szélén élni élet-e?

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!