Balázs Béla: Óh fájó Zitareh

Full text search

Balázs Béla: Óh fájó Zitareh
Szemöldököd sötét diadalívén át
Indult el szívem élni, Zitareh.
Azóta a nagy életpalotát
Sok kincses szobán lakta, Zitareh.
De néha kérdi: honnan érkezett?
De néha kérdi: hol van? - Zitareh
S révedve nézi a kapu felett
A régi porló címert, Zitareh.
S mint sorsa titkát késő ivadék
Betűzi le a jelszót: "Zitareh".
És próbálja vigyázva fáj-e még
Olvasható fájással: "Zitareh".
Mert jaj, ha fájó címered lehullt
Éltem kapuja elé, Zitareh,
Öröksötét függönyként hull a mult.
Borzongva érzem néha: már heged
Szívembe karmolt képed Zitareh
És behúnyt szemmel próbálom szemed
Fájatni és a szájad, Zitareh
S keresve fájom végig rajzodat.
Mert nem vagy, hogyha nem fájsz Zitareh.
Bűvöltél-e azóta másokat
Képed vérző tükrévé Zitareh?
Mert hogyha nem fájsz, álom volt a Volt,
Jaj kiálts akkor értem Zitareh -
Mint izzó fájdalom szobort
Valóra fájlak újra, Zitareh.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me