Invokáció
Invokáció
Öreg-öreg, rikkató, harcos Isten, én kívül csatangolok azon a mezőn, melyen bárányaid legelnek. Nem is fogok oda soha visszatérni s itt a tilosba húzott barázdákba vetem szét potyán életem. Bár itt is irigy bokrok tépik lelkem gyapját s meztelenre rabolva didergem az életet. Pásztoraid kárörvendő röhögése jégesőzik rám. Nagyon, nagyon elrugódoztam Tőled, öreg Isten, de Te is jobban megválaszthatnád a pásztoraidat.
Oh, hogy is bánsz Te a Feléd ölelkező vágyakkal! Nem szemrehányásból mondom. De emlékszel-é a tragikus kis szobára, hol oly sok volt a nyomor és olyan könnyes a vigasztalás? Ott görnyedt asszony egyszerű szelíd szavakkal melegítette a Te jó öreg képed belém. Lobogott-é tisztább oltár Feléd, mint ez a mesehallgató szemű gyermek? Öreg-öreg, pazar Isten, nem érdemeltem volna-é meg, hogy legyél az életem végéig?
Nem firtatom, hogy ki volt a hibás és ne gondold, hogy a Danika esetét felhasználom, hogy újból legyünk egymásnak. Életszakadásig állom az utat, hol egyedül maradt testvérem, az ember, hősies daccal váj jövőt. De a Danika anyjának való valóság vagy s Hozzád hajlik elesett fia testén át. Légy jó a szegény öreg asszonyhoz, akinek aprók a léptei és jobbra-balra bóbiskol a feje, mikor Hozzád beszél. Légy vigasztalás neki.
Én nem kérek Tőled semmit. Életem romokban van s a hitemnek sem hiszek, az akaratomhoz sincsen már akaratom. De a Danika halott ajkáról nagy emberi szánalom fú felém s életem a romokból még egyszer fellobog, mint a telt tüdővel megfújt parázs. Szavak szállanak fel belőlem, hogy megénekeljék Danikát. Óh, férfiak, tárjátok ki a lelketeket e szavaknak foganásra készen. Nem irodalmat adok, nem leszek összetett s modern. Egyszerű szürke kabát lesz beszédem, melyet a Danika életéről vetettem le. De ez a ruha egy hősi lélek formáit őrzi örökbe.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
