Bálint Aladár: Filharmonikusok hangversenye a Népoperában
Bálint Aladár: Filharmonikusok hangversenye a Népoperában
A Berliner Tageblatt egyik okt. számának hirdetései között, ugyanott, ahol oldalszámra sötétednek a csatában elesettek gyászjelentései, jó néhány oldalt tettek ki a tervbe vett hangversenyek hirdetései. Kemény elszántság, mindenen való felülkerekedés dacos öntudata érzik ki a hirdetések tömkelegéből.
Száz meg százezer testvér, apa, fiú lövőárkokban, sáncokban, várakban, hajókon, idegen országok területén verekedik, vérét ömleszti, ezalatt odahaza egyetlen csavarnak, szegnek sem szabad kihullni a nagy gépezetből. A komoly napokat munkában töltik az otthonmaradottak, dolgoznak a harcolók helyett is, orfeumok, mulatóhelyek üresek, léha mulatsággal, pénzfecsérléssel tölteni az időt mindenki ellen való vétek, de a művészet az hozzátartozik – érzésük szerint – a mindennapi élethez (nem luxus, szükséglet) éppen úgy, mint az alvás, ruha, tisztálkodás, mint a szén, cukor, vasút, kövezet, világítás.
Ez Berlin.
Budapest az más.
Máskor bosszantó mód torlódik hangversenyre hangverseny. Nem gyászoljuk halottainkat mi sem mélyebben, komolyabban, mint a németek, de élni nem tudunk. Ha a filharmóniai társaság hetenként nem hangversenyezne, a zenekultúrába belekóstolt pesti ember tökéletesen meg lenne fosztva a muzsikától.
Kétszeresen fontos most a filharmonikusok szereplése. Zaklatott nappalainkra boldog esték fátylát teregeti, hetenként legalább egyszer visszaálmodhatjuk a békés időket. A Népopera óriási nézőtere megtelik minden péntek este közönséggel. Két korona a legdrágább hely. Akik ide jönnek, nem divatból, nem ékszermutogatás kedvéért teszik ezt; áhítatos elmerüléssel hallgatják a zenekar játékát.
A hangverseny kezdete előtt, ahogy elhelyezkedett e derék sereg, nyilván sokaknak eszébe juthattak a határokon túl harcoló katonáink. A prímhegedűs, hárfás, fagottista, klarinétos, a brácsás, gordonkás, a zenekar minden egyes tagja éppen úgy katona, mint az, aki a mannlicherellel, ágyúcső mellett küzd területünk épségéért. Ők is megerősítenek bennünket életre való jogunk, fennmaradásunk hitében. Az ő munkájuk is szikla, melyre kultúránk folyamatosságának reménységét felépíthetjük. Bizonyosság, valóság akkor, amikor körülöttünk recseg-ropog minden, amikor országok omlanak össze.
A filharmonikusok műsora, nagyon helyesen, egészen népszerű ezeken az estéken. Régi híveinket most még örömestebb látjuk viszont, mint máskor.
A III. Leonore-nyitány sohse avul el és nem tudjuk annyiszor hallgatni, hogy megsokallnók. Beethoven muzsikája e nehéz napokban még meghatóbb, még inkább mindnyájunkhoz szóló, mint egyébkor. Örök bölcsesség, biztatás, felülről jövő szózat.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
