6. jelenet | Nyugat 1908-1941 | Reference Library

6. jelenet

Anna (jön): Vigyázzatok, mindjárt itt lesznek.

András (megfogja a kezét): Hát velünk mi lesz?

Anna: Hát jó lesz. Csak írjátok alá.

András (gyanakvóan): Írjak alá? És akkor hozzám ad a domnyu?

Anna (igent int).

András: Mondta?

Anna: Mondta.

András: Nekem is mondta a múlt héten. De nem hittem neki.

Anna: Máma reggel mondta, amikor látta, hogy sírok, mert én azóta mindig sírok.

András (hosszú töprengés után): Hát-hát, nem bánom. Aláírom.

Viciánu: De én nem írom alá. Én nem.

Viciánuné: Nem írod alá? Hát ekárhozzunk? Hát a mi sírunkat se szentelje majd be a pópa? Én nem adom a lelkem üdvösségét. Nem én. Nincs az a kincs.

Pappné: Az ördög áll közöttünk és az Isten között. Mit ér úgy az élet, ha el vagyunk átkozva?

András (Viciánhoz): Már mért ne írnád alá, ha mink is aláírjuk? Hát nem kell a legelő?

Viciánu (iszik): A legelő. Az már valami. Nincs olyan legelő az egész határban.

András: Nohát.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!