Győri Ernő: Szerelem

Full text search

Győri Ernő: Szerelem
A bús hajókat néztem, amint a messzeségben
Szállnak és nem únják meg a vén tengert soha.
Amelyen virág sem nő, sem árnyas, kedves erdő
S a mélység vad homályát nem takarja moha.
Ám bátor férfi-vágyak szárnyas szelekre vágynak,
Szeretőjük a tenger, az édes mostoha.
Jaj én vagyok kötözve vak testi börtönömbe,
Nekem a messzi tájak neve: soha! soha!
A jó anya, az estve, sírt ágyaz a vizekbe
És lángpihés sírjába a fáradt Nap bedül.
Egy angyal áll magában az egek kapujában
S tünődve néz le, míg a Föld árnyékba merül.
Titkos búján búsongva néz a setét síkokra,
A Tejút ezüst selyme vállaira terül.
Jaj de az én szivembe vad kés suhog sebezve,
Míg csillagom éjében virrasztok egyedül.
S vallom: e zord acél, mely itatja szomját vérrel,
A szerelem hatalma, amely oszt örök sebeket!
És nem hagy el már többé, de fájni fog örökké,
Míg por takarja testem s komor feledés nevemet!
És csillagok kigyúlnak és csillagok kihúnynak
És új Napok ragyogják be a setét, mély egeket:
De sebem fáj lobogva, míg por leszek a porba'
És csönd leszek a csöndbe', –
           síron piros virág leszek.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me