Lendvai István: Kórus a pokolban
a mélybe, hol tátogó éjszaka falja föl
ordító kórusunk jajjait.
és nincs aki hallja, és hasztalan dörömböl az egek kapúján,
eloltott angyalok, ki vert meg minket?
mi térdenimádók tavaszi kútnál,
ó kegyetlen isten: imádság mért tilos, áhitat mért vezekel?
Epedve nyílt a te szép napod sárga virága elé.
Hova lett a kezünk, ó kegyetlen isten?
mily remekül nyúlt föl az ünnepi kékbe!
Hova lett a homlokunk, te haragos isten?
mely tégedet szürcsölt virágból, szélből, asszonyi remegő testből.
A szánkat add vissza, e csókok sárbafúlt ciszternáját.
tenéked táncolt, ha dombon sípolt az örök vasárnap.
Hova lett a lábunk, a táncok fürge bolondja?
mellünket gyilkolja mind a születlen imádság,
engedj a tavaszi kúthoz, imádni engedj, ó haragos kegyetlen!
és két szemünk tiltva előle örökkön, és tátogó éjszaka falja föl
ordító kórusunk jajjait.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me