Monostori H. Kamilló: A végtelen bolyongás
Házak, utak, fagyok, szelek között,
Sötét hajunk már dérbe ütközött
S örök zavarban bolygunk végtelen.
Őszben gyümölcs nekünk soh'sem terem,
Révedt lelkünk örökre meztelen
Meleg színek, színes fények között.
Sötét vízen futásunk: léha tánc.
Utunkon élet: mindig messze part.
Mérthogy karunk bús ívben vágyra lendül
S hajónk folyton mélyebb vizekbe tart?
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me