Lányi Sarolta: Már akkor sírtam

Most arra járok, ott, ó távoli kedves társam
egyedül - érzed-e, milyen szomorú ez? -
amerre régen veled együtt jártam.

Mily boldog voltam, akkor szép volt a világ
s mégis - te tudod - nehéz lett a szivem,
mint mézterhe alatt görnyedező virág.

A szám - tudod - nem csóktól remegett.
A fájdalom fölzendült bennem halkan
mert nagyon jó volt akkor teveled.

Nem láttalak. Szemem jövőnk titkába mélyedt
és majdnem úgy fájt, mint most - a lelkem.
Ó jaj! azóta szörnyü lett az élet!

…A sejtelmek titkos nyelvén ki ért?…
Akkor - tudod - mint tépett hárfa: sírtam,
ó boldogitóm!

…Most már tudod, miért.

(1914. december)

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!