Radó Sámuel: Wolff, Reuter, Havas stb.
Radó Sámuel: Wolff, Reuter, Havas stb.
Míg a csatatéren az ágyuk dörögnek, azalatt az újságokban nem kevésbé elkeseredett harc folyik. A 30 1/2 és 42-es mozsarak munkáját a publicisztikában Wolff, Reuter és Havas végzik. E három távirati iroda neve közszájon forog és a közönség a háború folyamán már annyira tájékozódott, hogy evvel a három névvel a nemzetközi közvélemény informálását köti össze.
De a távirati irodáknak vagy távirati ügynökségeknek tulajdonképpeni működéséről és szervezetéről kevés embernek van tiszta fogalma. Sőt még az újságírók is, kik a távirati irodát rendszerint fitymálva, mint kőnyomatost emlegetik, alig tudnának ezen nevezetes intézmény berendezéséről bővebb felvilágosítást adni. A távirati irodának jellemző vonása nem az, hogy kövön nyomják, hanem, hogy egy nemzetközi tudósítói szervezet tagja, mely úgyszólván óráról-órára a világ eseményeinek áttekintését adja. Ez a távirati irodák kartelljének tulajdonképpeni feladata. És épp úgy, mint a posta, óriási költségeinek megosztása által képes leveleket és csomagokat lehető legcsekélyebb árban szállítani, épp úgy működik a távirati irodák trústja, mely a tudósításoknak olcsósága által a népszerű sajtó fönnállását lehetővé tette úgy, hogy még a krajcáros lapok is az általános érdekű híreket egyidejűleg a nagy lapokkal közölhetik és azok mellett a versenyben fennállhatnak.
Ha már most a távirati irodát úgy definiáljuk, hogy ez olyan intézmény, mely hírszerzéssel és hírek terjesztésével foglalkozik, akkor kellőképpen nem határoltuk körül hatáskörét. Fölmerül a kérdés, miben különbözik fogalmilag a távirati iroda minden egyéb újságtól, melynek szintén az a feladata, hogy híreket gyűjtsön és forgalomba hozzon. A hírszerzés mint önálló funkció, mint egy nagy intézmény alapja, csak a lapok szaporodásával fejlődött ki. Az egyes újságok ugyanis nem győzték különösen a külföldi távirati tudósítás költségeit. Az 50-es években a berlini lapok szövetkeztek, hogy külföldi híreket közös költségen hozassanak és megbízták a Natrionalzeitung egyik kiváló, nyelvekben jártas munkatársát, Wolff dr.-t, hogy a beérkező tudósításokat lefordítsa és feldolgozza. Ez a primitív intézkedés volt a nagyhírű Wolff-irodának csírája. A szövetkezet nagyon szegényes eszközökkel dolgozott és munkássága szűk körben mozgott. Ez a hiány különösen a 64-es schleswig-holsteini háborúban vált érezhetővé. Vilmos porosz király nagy megütközéssel vette észre, hogy fő- és székvárosának lapjai a háborúról többnyire irányzatos tudósításokat hoznak úgy, hogy a Poroszországra nézve győzedelmes harc a berlini lapokban mint az ellenséges dán hatalom, nagy sikere állíttatott be. Kérdéseire, mi lehet oka e szomorú jelenségnek, a király felolvasója, Schneider Louis felvilágosította a feleséges urat, hogy a berlini lapok szövetkezete szegény, hogy a német lapok külön tudósítókat nem küldenek a főhadiszállásra és hogy híreiket többnyire a londoni Reuter-ügynökségtől veszik, mely tudósításaiban az angol politika dánbarát tendenciáját domborítja ki. A király erre Bleichröder és Oppenheim bankárokhoz fordult, hogy hazafiságból támogassák a szegényes tudósítói vállalatot és erre a két financier a Wolff-ügynökséget részvénytársasági alapon Continental Telegrafen Compagnie cég alatt átalakította és kibővítette. A porosz hatalom növekedésével a hajdani Wolff-iroda is óriási módon gyarapodott és a jelenlegi igazgató nem minden büszkeség nélkül szokta emlegetni, hogy a Wolff-iroda, mely 1865-ben három ki szobában húzódott meg, most alig fér be egy hatalmas ötemeletes háztömbbe, mely a Charlotten- és Zimmerstrasse sarkán már messziről hirdeti a németbirodalmi távirati iroda hatalmát.
A távirati irodának, amint láttuk, fő feladata nemcsak abban van, hogy híreket szerezzen, mert hiszen azt többé-kevésbé minden újság megcselekszi, hanem, hogy rendszeres, nemzetközi hírszerzési hálózatot szervezzen, úgyszólván egy sürgönyözött orbis pictust, egy távirati enciklopédiát nyújtson. Erre a feladatra azonban az egyes lap, még a leggazdagabb sem, de még az egyes távirati iroda sem képes, hanem csak a távirati irodák internacionális szövetsége, amely egészen a háború kitöréséig Wolff, Reuter és Havas vezetése alatt működött. Vegyük pl. a Times hírszolgálatát, mely a világ összes fővárosaiban képviselőkkel rendelkezik. Összehasonlítva azonban Wolff, Reuter, Havas szervezetével, a Times hálózata felette hiányos és a City-lap egy napig sem nélkülözheti a távirati iroda sürgönyeit. Ennek a fölénye abban áll, hogy szerződéses viszonyban van a többi kartellírozott távirati irodákkal, melyek minden egyes országot behálóznak tudósítói közegekkel és természetesen több információt szerezhetnek, mint a legügyesebb our own, ki az ország fővárosában székel.
Hozzájárul még az is, hogy az egyes országnak kormánya rendszerint a távirati irodát arra használja fel, hogy nyilatkozatait kül- és belföldön terjessze. Ilyformán az újságerdő minden egyes lapja egyidejűleg nyer értesülést, ami tudvalévőleg a lapok egyik főfontosságú érdeke. Ha pl. az angol kormánynak egy szép napon eszébe jutna bizonyos hivatalos nyilatkozat publikációjával a Timest favorizálni, akkor a többi lap érdekeit sértené és azokkal szemben ferde helyzetbe jutna. Azok a hírek és információk azonban, melyeket nem kívánnak autentikusoknak feltüntetni, mindig az egyes lapok domíniumai maradnak.
A távirati iroda tehát autorizált szócső amellett, hogy hírforrás is. Ez a két funkció azonban némileg ellentétes. Miután a távirati iroda bizonyos esetekben mint a kormány szócsöve szerepel, minden egyes hírének egészen indokolatlanul félhivatalos jelleget tulajdonítanak. A távirati iroda kénytelen ezzel az általános felfogással számolni és híreit nemcsak nagyon megválogatni, hanem azoknak megszerkesztésében a legnagyobb gonddal eljárni. Túlnagy óvatosság azonban annyit jelent, mint a gyorsaságról lemondani. Minden távirati irodának hírszolgálata amilyen bő és terjedelmes egyrészt, viszont más tekintetben hézagos, egyoldalú és némileg késedelmező.
A kormány a legnagyobb hírforrások egyike. A távirati iroda, a nemzetközi kartell folytán, a lehető leghatásosabb hírnök, mely óriási visszhangot kelt és mint a bűvös kürt az egész világot teleharsogja. Ezen az úton találkozott a guvernementális hírforrás és a nagy trombitás és az összeköttetés mind a kettőnek javára válik.
Mikor Bismarckot a birodalmi gyűlésen egyszer meginterpellálták, mivel tudja a Wolff-iroda sürgönyeinek prioritási kedvezményét indokolni, a kancellár azt válaszolta:
– Főfontosságú államérdek, hogy a közvélemény politikai és gazdasági értesüléseit olyan formában nyerje, amint azt a kormány által képviselt közérdek megkívánja. Ez az oka a Wolff-iroda kedvezményének és a kormány ezt az intézkedést a közvélemény irányítása szempontjából nélkülözhetetlennek hiszi.
A távirati irodáknak a kormányokkal való összeköttetése adja meg híreinek az autenticitás jellegét. Ámbár természetesen ez nem minden hírre vonatkozik és a távirati irodák maguk iparkodnak bizonyos megkülönböztetések által a hivatalos tudósítást jellemezni és az ismert formulával, „mint illetékes oldalról értesülünk” bevezetni. Autentikusnak tekintik különösen a miniszteri nyilatkozatoknak a távirati irodák által közölt szövegét és a sajtóban ez a felfogás általános, úgy hogy az egyes lapok képviselői többnyire lemondanak arról, hogy a miniszterek beszédeit hallomás után fölvett gyorsírói jegyzetek alapján sürgönyözzék és a tudósítás ezen ágazatát majdnem teljesen a távirati irodára bízzák, ámbár a jóváhagyott szöveg természetesen csak bizonyos késedelemmel transmittálható.
Ez a nemzetközi híradás azonban különösen válságos időben sok nehézségbe ütközik. Az egyes ügynökségek ugyan szerződésileg kötelesek a szövetséges távirati iroda sürgönyeit nyilvánosságra hozni, ha azonban komoly politikai okok ezt akadályozzák, akkor a címzett köteles a föladót értesíteni, hogy ez gondoskodjék más úton-módon a tudósítás publikálásáról. Így a római Agenzia Sterfani Tiszának Salandra ellen való polémiáját – igaz 24 órai késéssel és bizonyos kihagyásokkal – közölte, de ez volt utolsó ténykedése, mielőtt a háború az összeköttetést a volt hármasszövetség távirati irodáival az egész vonalon megszüntette.
Midőn a legmodernebb sajtóintézményt egész általánosságban ismertettem, legyen szabad a magyar intézetnek nemzetközi helyzetét néhány futólagos vonással jellemezni. A Magyar Távirati Iroda, mint a bécsi K. k. Korr.-Bureau fióktelepe körülbelül 30 év előtt lépett életbe. A magyar államiság megerősödésével a magyar intézet is emancipálta magát és lassanként teljes önállóságát vívta ki. A sajtó körben azonban még mindig váltig hangoztatják, hogy a Magyar Távirati Iroda a bécsi Korr.-Bureauval alárendeltségi viszonyban van. Ez merő tévedés. Csak amennyiben minden szerződéses viszony egyszersmind bizonyos lekötöttséget jelent, annyiban függ a magyar intézet az osztrák Korr.-Bureautól, de ez a függőség kölcsönös és tartalma a fennálló szerződés rendelkezései által szorosan körül van írva.
A függőségnek látszata leginkább onnan ered, hogy a Magyar Távirati Iroda a rendes híranyagot túlnyomólag a bécsi Korr.-Bureautól telefonon veszi. Ez a berendezés egyszerűen pénzkérdés. A magyar intézetnek jogában állna minden egyes sürgönyt Londonból, Párizsból és a szélrózsa minden tájékáról direkte hozatni, de a teljesen azonos sürgönyöknek külön megrendelése aránytalan és fölösleges költséget okozna, emellett még gyorsaságban sem nyernénk semmit. A Magyar Távirati Iroda t. i. a külföld minden fővárosában külön szolgálatot tart fenn, nevezetes eseményekről vagy magyar érdekű dolgokról az egyes ügynökségektől külön sürgönyöket kap. De ezek a közvetlen táviratok a Bécsből letelefonált indirekt táviratokkal szemben rendszerint késnek. Valószínűleg azért, mert Bécsnek jobb távirati összeköttetése van, mint Budapestnek. Ez a helyzet meg fog változni, ha a nemzetközi hírszolgálat jobbadán telefonon fog lebonyolíttatni, amint ez normális időkben már most is Berlinből történik és pl. a kancellár beszédei Budapestre közvetlenül telefonon adatnak le, ami persze most a háború alatt, lehetetlenné vált.
A Magyar Távirati Iroda magánvállalat, mint a legtöbb távirati iroda, kivéve az osztrák és az orosz távirati ügynökségek, amelyek állami hivatalok. Az állami távirati iroda természetesen sok mindenféle tekintetnek van alávetve, mellyel a nem bürokrata vezetés alatt álló orgánum nem tartozik számolni. Ez a körülmény felkeltette Aehrenthal külügyminiszter figyelmét, aki különösen a bosnyák krízis alkalmából a Magyar Távirati Iroda nem hivatalos jellegét a publicisztikai szolgálat érdekében kihasználta és azt sok jelentős, de nem hivatalos jellegű nyilatkozat nemzetközi terjesztésére buzdította. Aehrenthal a M. T. I. ezen külön szolgálatát mindig nagy becsben tartotta.
Amint előbb kifejtettem, a távirati irodák nemzetközi szövetkezete a háború folytán felbomlott. Wolff, Reuter, Havas, melyek évtizedeken át a legnagyobb egyetértésben, karöltve együtt működtek, most a legvehemensebb polémiával és cáfolatokkal rontanak egymásnak. Már a háború előtt Németországban keletkezett olyan mozgalom, mely Wolff összeköttetését Reuterrel és Havassal lazítani kívánta és iparkodott teljesen önálló, különösen tengerentúli hírszolgálatot létesíteni. Ezek az aspirációk abban nyertek kifejezést, hogy a birodalmi kormány e célra évi 250 000 márkányi támogatást kilátásba helyezett és a német gyáriparosok szövetkezete hasonló összeget biztosított. De rámutattak arra, hogy az amerikai lapok szövetkezete évente 3 millió dollárt fordít az Associated Press nevű távirati iroda költségeire és az ígért összeg nem elégséges arra, hogy a németek Reuterrel a versenyt fölvegyék. A háború után a nemzetközi hírszolgálatban mindenesetre jelentékeny változás fog beállni, de az ellentétes politikai érdekek sem lesznek képesek a nemzetközi eszméjét, mely a hírszolgálatban nagyon célszerűen és üdvösen érvényesült teljesen kiküszöbölni és megsemmisíteni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
