Kosztolányi Dezső: Ádám
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám,
Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem
S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán
Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem
S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán
Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat,
Kire kövér kenyérfa bólogat,
Körömmel vakarod vörös szakállad
S úgy képzelem, hogy véres a fogad.
Kire kövér kenyérfa bólogat,
Körömmel vakarod vörös szakállad
S úgy képzelem, hogy véres a fogad.
Ó első Ember… ó fájdalmak útja…
Te vagy a szennyes óceánnak kútja,
Amelyből fájó sorsomat öröklöm.
Te vagy a szennyes óceánnak kútja,
Amelyből fájó sorsomat öröklöm.
Bár láthatnálak színről-színre téged,
Hogy most, mikor könny, átok és jaj éget,
Őrjöngve az arcodba vágjam öklöm.
Hogy most, mikor könny, átok és jaj éget,
Őrjöngve az arcodba vágjam öklöm.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
