II.
II.
Mert mindig roppant egekért zokogtál
S szeretted a lankadva-glóriást;
Hallottad a tengert, az óriást
Zajongni a leszboszi partfokoknál,
És a kopár vizet, mely egyre sír,
Nem tudva, hol van az a messze sír,
Amelybe nyugszik a daloknak anyja.
Meddő, fanyar hullámok görgenek,
Meddőn a meddő költőnő felett,
Csak hányja őt a tenger zöld aranyja
És a vak istenek.
S szeretted a lankadva-glóriást;
Hallottad a tengert, az óriást
Zajongni a leszboszi partfokoknál,
És a kopár vizet, mely egyre sír,
Nem tudva, hol van az a messze sír,
Amelybe nyugszik a daloknak anyja.
Meddő, fanyar hullámok görgenek,
Meddőn a meddő költőnő felett,
Csak hányja őt a tenger zöld aranyja
És a vak istenek.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
