Nagy Zoltán: A bivaly

Full text search

Nagy Zoltán: A bivaly
Nyúgovó sötét alakod mint éji
Lomha bús árnyék feketéll a napnak
Langalló fényén is, a dús mezőnek
Gyenge füvében.
Rezgő fényben, zöld legelőnek, rétnek
Tikkadt pompáján szemem elfáradt már:
Engedd, hadd térjen pihenőre nyúgodt
Tompa szinedre.
Bús, kopott s komoly, nemes úri ruhádban
Bölcs elnézéssel hagyod: untig hordják
Zöld, arany s mély kék ragyogó pompáját
Szép hiu pávák.
S tán ködlő lelked fenekén kél álom
S reszket most tarkán a szivárvány fátyla
Alvó búdnak tó-tükörén, mely néz rám
Barna szemedből.
S ím felállasz! Úgy emeled, mint pelyhet,
Roppant tested bús feketéllő súlyját;
Nyakad s fejed, mint hegedűé, keccsel
Hajlik előre.
- Erő! Téged lát, aki őt csodálja!
Ős szelídség vált, elegyülve véled,
S bús lemondás zord, haragos szépsége
Benne szoborrá!
Mozdulatlan, ércbe faragva ott áll
S néz, koromszín bronz, a mező csendjén el,
Zöld talapzatán a halomnak búsan
S csendesen állván.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me