1.
1.
E sorok íróját Tóth Árpádhoz régi, mindig zavartalan barátság fűzi. Szándékosan kezdem ezen és szándékosan utaltam erre e cikk címében is. Hallom előre a szemrehányást: megint barát ír a barátjáról kritikát.
Nem fogok kritikát írni. Ennek a cikknek a célja nem érték-megállapítás: azt elvégezték mások, vagy elvégezheti minden olvasó külön-külön a maga számára. Akinek még probléma a Tóth Árpád eddigi irodalmi működésének és általában Tóth Árpád irodalmi egyéniségének értéke (ha ugyan még vannak ilyenek), azok ne is olvassák el ezt a cikket, nem nekik szól. De akiknek ez a kérdés már nem probléma, akik most már csak arra törekednek, hogy a költőt és műveit minél jobban megértsék, minden szépséget észrevegyenek, minden örvény előtt megálljanak, minden ízt megízleljenek, minden illatot mélyen beszívjanak: azok talán szívesen veszik ezt a baráti kalauzt, melyet nem is írhat meg más, mint az Írónak és műveinek lelkes barátja és közeli ismerője.
Úgy akarok járni az olvasóval a Tóth Árpád költészetének magyar egzotikumú parkjában, mint hűséges vezető, aki felhívja a látogató figyelmét valamire, mikor szükségesnek gondolta, aki elmondja a magyarázatot, ha tud ilyet, akinek minden érdeme éppen csak helyi ismereteiben van, de akinek önmagában jelentéktelen munkája mégis hozzájárulhat a dolgok megértéséhez.
Csak beszélgetni akarok Tóth Árpád verseiről, ha érdekelné az olvasót; ha érdekelné az összefüggés a költő belső élete, a versei és külső élete között; ha nyomon kívánná követni a természet egyik titkos folyamatát, hogy hogyan lesz a külső élet valamely jelenségéből lelki benyomás, érzés, látomás, mely a lélek káoszából tiszta és kötött formák felé törekszik; ha eltűnődött már azon, hogy mi a költőnek egész mondanivalója, az a mondanivaló, melynek az egyes versek csak egyes betűi s melynek elmondására küldték őt az élők világába titkos hatalmak. Akit ez nem érdekel, az fordítson egy pár lappal tovább.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
