A vesszőfutás bízó perceiből

Ujjászületni: meg kell halni
Az ördögöknek, az angyaloknak
S a letagadott kis saroknak,
Ahol megbúttunk bízón sírni.

Szívem, szerelmem, szomoru társam:
Még egyszer egy volt szokott hangot,
Amit fülem törődve hallott
Hajszolt hasztalan megfutásban.

Arcom, ezerszer nézett, csúfolt:
Egy régi rándulást a bőrön
- Egy villanást az üveg-tőrön -
Sejtelmeset, mint rejtett ujhold.

Bilincselt karom csak egy tempót:
Halálos és uras legyintést,
Lemondót s mégse meg nem nyugvót.
Lábam: még egy kötődő állást,
Mint ember-verte zivatarban:
Tudni akarom: tényleg meghaltam?!

S életre-rezzenés egy reggel:
Uj nap átható fényszórása,
Uj magunknak ujszülött mása,
Csökönyös, bútalan elfeledtem.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me