I.
mohó kezeddel éltembe fogódzva
s karomból kacagsz bele a világba:
én már nem kacagok teveled együtt.
s ifju eszed leméri zord közönnyel
a dolgok s lelkek nagyságát, súlyát:
én már nem leszek ott a versenyen.
Kevély oszlopként nem fénylek teelőtted,
már csak mögötted járok, néma árnyék
követve féltőn te áldott lépteid.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me