Fazekas Frey Imre: Sóhajtott a fa

Full text search

Fazekas Frey Imre: Sóhajtott a fa
Mert a nap szikrázott kint a mezőn,
S aranyló vetések borzongtak a nagy melegben,
S a lábamat égette, szúrta, marta a por,
Izzadva, lihegve egy dús lomb-koronás
Fa alá menekültem.
Ott hemperegtem a száraz füveken,
Mint fiatal csikó, trüszkölve, vidáman,
Bágygyadtan bár egy kissé, de azért
Vidáman.
Száradt füvek a hajamba akadtak,
És szénák illata csiklandta az orrom.
(Jó szag: keserű-édes, ízes.)
Nem hiszitek: mint egy csikó, úgy hemperedtem el:
Hátamon. Hasamat melengette a Nap,
És lábaim kalimpáltak szünetlen.
(Egyedül voltam és mezítlen,
Hujjé,
Azóta sem és soha tán ily boldog!)
Füvet akartam enni és napsugarat inni,
(Mit tudom én?)
A lelkem talán egy friss szökelésű, erős,
Izmos, de szelíd szarvasnak melliben élt
Valaha?… (Igaz, nem igaz?)
És jött az Alkonyat és véle a csuda,
Az Alkonyat könyeket hintett
És megcsörrent fejem fölött a Fa.
A levelek, milljók, kicsinyke csöppek:
Halkan csörögtek.
És szétnyiltak a lombok, s kinyúltak az ágak
És megrecsegve püffedt a fatörzs,
S a nyílt lombon, az óriási szájon
Egy mély, nehéz sóhaj tört át: - „Aó!” -
Csak kis szellő röpült és újra csönd,
És jött az éjjel, s nedves lett a föld.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me