Lányi Sarolta: A vendéghez

Hiába, mégis megrabolsz te minket
ó vendégünk a Semmi városából,
kifosztja szívünket bimbónyi markod.

Lepréselt, őrzött tegnapunk elűzöd
mely néha még hajrás életre szökken
s kamaszos boldog bűnökről dalol

vágyó fülünkbe. Néha bár, de mégis
ma még miénk. Ám jössz te s csöppnyi lábad
kirúgja őt örökre életünkből.

Az ifjuságunk lesz játékszered
s már látom is kezedben összetörve, -
enyémért nemlesz kár, de jaj, övé,

az gyönyörű, jó, dúsabb, mint ezer más,
azt sem kiméli meg rontó szeszélyed
s emlékeinkkel lapdázol kacagva.

Vendégünk vagy, de már tiéd az élet.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!