Sárközi György: A halott katona
S most magasztos arccal, komor nyugalommal fekszik a csatatéren.
Im, az enyészet pántlikázza már szomorú rekrutáját.
Mely durva golyó osztá néked e zord parancsot?
Szólhat a trombita, lábad nem mozdul több rohamra.
Nincs már kék ég, sem felhő elborult szemeidnek.
S minden hangok, melegek, hidegek és fájdalmak.
Gőgös-magad vagy, az embereket elfeledted.
Füledbe túlvilági dobok peregnek.
Égi fényszórók vakítanak szemeidbe.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me