Füst Milán: A kalandor

Full text search

Füst Milán: A kalandor
A semmittevés lován,
A semmittevés lován,
Ő üget az úton szaporán.
Minden köve egy év.
Szivének húnyó, bús heve
Még néha lobban s egy barát neve
Ilyenkor lobban el zsarátnokán.
Nem tudja őt, hogy merre tart
S nem emlékezik: - mit akart
S nem kérdi többé, hol pihen
Néz felhőt, lombot és kiken
Egy hűsebb élet fénye ott világol:
A téli csúcsok felé néz a vándor...
És óhajtana lenni téli hó,
Vagy vágyna lenni pusztán délibáb
És mindaz: mi e földi lét fele, -
Mely sáppadtabb, mert nincs vérrel tele...
Mi eltünik - s nem mondta: élni jó!
S vídáman múlik el s nem éri vád
Az Alkotót, hogy mit művelt vele.
Az úton mendegél és egyre jobban
- Hogy erről álmodik, - a szíve dobban:
Ha nem üldözné többé vér szaga...
Ha szél volna, a holdmezőbe’ hálna...
S ha ő volna az örök éjszaka:
Az emberszívekben tanyázna...

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me