Charles Baudelaire: Csitító

Én drága Bánatom, légy jó, nyugton maradj ma,
Az Alkonyt hívtad: ím leszállt, itt van, fogadd:
Setét egét a halk városnak leplül adja
És békét hint emitt, amott meg gondokat.

Most míg a csőcselék szívét kínnal maratva
A mord hóhér, a Kéj, vad ostort bontogat
S rossz dáridón a nép az únt csömört aratja,
Add, Bánatom, kezed, hagyd a bolondokat,

Jer! el! - Nézd, intenek holt éveink az égi
Erkélyeken, fakó ruhájuk selyme régi;
Mély habból mosolyos Megbánás ring ma fel;

Egy vén híd-ív alá a nap holtan zuhan már,
S keletre hömpölyög hatalmas gyászlepel:
Ott, - hallod, drága Búm? - az édes Éj suhan már...

Tóth Árpád

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me