Charles Baudelaire: Hazugság szerelme
Charles Baudelaire: Hazugság szerelme
Ha látom hogy nyugodt alakod unva lebben
te szép hideg leány; míg hintaként remeg
körötted a zene, s megtör a mennyezetben
s te körüljártatod mély, lankatag szemed;
te szép hideg leány; míg hintaként remeg
körötted a zene, s megtör a mennyezetben
s te körüljártatod mély, lankatag szemed;
ha nézem homlokod, szinezve enyhe gáznak
fényével mely beteg varázsát tárja föl,
s az est kigyujtja rajt friss hajnalát a láznak,
s tekinteted, miként bús arcképé, büvöl:
fényével mely beteg varázsát tárja föl,
s az est kigyujtja rajt friss hajnalát a láznak,
s tekinteted, miként bús arcképé, büvöl:
így szólok: «Ó, be szép! s különös frisseségü!
Tömör Emlék, nehéz királyi korona
koronázza, s szive, mint húsa, puha bélű
barackként, kész a bölcs vágyak fogaira».
Tömör Emlék, nehéz királyi korona
koronázza, s szive, mint húsa, puha bélű
barackként, kész a bölcs vágyak fogaira».
Mi vagy te? mézizű gyümölcse tán az ősznek?
vagy titkos urna mely pár forró könnyre vár?
Tünt oáz illata, hol álmaink időznek?
Vagy vágyak vánkosa? Vagy telt virágkosár?
vagy titkos urna mely pár forró könnyre vár?
Tünt oáz illata, hol álmaink időznek?
Vagy vágyak vánkosa? Vagy telt virágkosár?
Tudom, van szem, melyet méltó hogy megcsodáljon
a méla vágy, pedig mélyén titok nem ég:
ékszertelen tok és emléktelen medáljon,
mélyebb és üresebb nálad is, üres Ég!
a méla vágy, pedig mélyén titok nem ég:
ékszertelen tok és emléktelen medáljon,
mélyebb és üresebb nálad is, üres Ég!
De nékem, kit a zord Valóság tépve öldös,
elég már hogy csodás látszatnak megmaradj:
álarc, vagy drága kép! ostoba vagy közömbös!
ó, Szépség! unt szivem örök oltára vagy!
elég már hogy csodás látszatnak megmaradj:
álarc, vagy drága kép! ostoba vagy közömbös!
ó, Szépség! unt szivem örök oltára vagy!
Babits Mihály
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
