Füst Milán: Upaniszada | Nyugat 1908-1941

Füst Milán: Upaniszada

Éjszaki szél! Repülj az éjben,
Repülj az égben,
A fényes feketeségben!
S életem lángja libegj!

Hej, te hold, te rejtelmes,
Ki a rejtelmes élet felett úszol,
A mélység felett s a kérdések chaoszán ellejtesz!...
Hej, te hold, te sejtelmes, - tudod-e,
Hogy szép vagy és hiú!

S tudod-e, hogy úszol, mint a hajók és ringatod magad!
S hogy itt mélyen alant a messzeségben, mosolyod őrjít
S hogy talán sugárzó uszályod e mély csend a szívem fenekén!

A néked járó tisztelet: az álom mélyült tisztasága
S a hódolat: a néma szív káprázata!
Szeretünk, mert te megcsalsz minket
S szépséggel megétetsz, mint az édesanyánk!

Szólítlak holdszelet, te álomjáró! Álmok kék királya te!
Míly szerelemmel áhítunk téged, ó elérhetetlen, -
Mi szegények, elbűvöltek, a halál gyermekei!
Úszol... pompázol s felhőkkel cicázol
S hogy idelenn a poklok katlanja ég
S hánytorogva ordít a zűrzavar,
Ki hinné külvilági lény, ki látja fénymezőid?

Ó holtak lámpája, szellemek napja!
Úszol a mélység felett!

S a csalogány is bódultan repül feléd
És énekel neked, - fényedben fürdik
S káprázva visszahull!

Özönlő!
Hold-özön, ó mélabús derű!
Miért, ó miért halok meg oly hamar
S ó mért nem nézhetlek örökké!

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me