Kovács Mária: Visszanézek…
Ha szólasz hát még hallom.
Itt állok még
az ébenfok fekete szélén.
ugyan föl, avvagy le
visz e messzi lépcső?
gránit, kristály, gyémánt szikrás keménysége
tömörül-e súlyos, fekete fájában?
kálváriás, véres, fáklyátlan ingó út?
Csak elindulok.
Lehet, hogy a könnyeim is megszületnének
Lehet, hogy számodra isteni baldakint emelnék
s fényes palástodhoz csókkal kuporodnék
– hűs bálványa mellé imádkozó fakír –
szünetlen imával.
Lehet, hogy így a lábaidhoz omolnék
mámorom szertehullt mézes rózsáival…
Csak megállottam a merő párkányon
– holdsütte kék ciprus – tán oly szomorúan
s ha szólasz, még hallom.
Most még visszalátok
Mert megállottam.
Mert még itt vagyok…
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me