Kosztolányi Dezső: Vers • – Csáth Gézának –
– Csáth Gézának –
Várlak ma is, halott, e hosszú és a késő,
Bús éjszakán.
S befestve a falam a bandzsal, csorba holddal
Oly halavány.
Hol fejfa és kereszt elvész a sűrű lombban
És sír a táj?
De hogy ilyen soká tart azt most meg nem értem
És fájva fáj.
S a végtelen felé táguló nagy pupillád
Szögezd felém.
És a beléndeken s a vad farkasbogyókon
Alszik a fény.
Ha hosszan bolygasz a cyrillbetűs Szabadkán
S nem értenek.
Zsákutcán és közön, ideges és hazátlan
Kisértetet.
Tudod, hogy portámon és a szívembe nincsen
Semmi gonosz.
Ablakból fölsíró, homályos hegedűszó
Eszembe hoz.
Fehér köpenyben, a kavicsos és porondos
Kertudvaron.
Férgek gyűrűivel. Ha a láttodra félek,
Eltagadom.
Kezedbe a kezem és a szívedre szívem,
Ha nem merem.
Csuklóm odanyújtom, hogy vizsgáld meg mint szoktad,
Ütőerem.
Angyali gyilkosa nődnek s tennen-magadnak,
Szelid barát,
Majd összetörted a tébolyok és a lázak
Szent poharát.
Kávé, dohány és rum vár mérgező malaszttal
S a múlt, a csend.
S fölfedném szótalan a fájó, néma örvényt,
A névtelent.
Fölötte az átok, mint fekete szivárvány.
Gyászt bontogat.
Kik éhesen rágják, elfáradott cselédek,
A csontokat.
Mely nappal céltalan halott vágyakra görnyed
S éjszaka sír.
S reggel, ha öltözöm, csak játszom, egyre játszom
És vár a sír.
Adj ágyat most nekem és az éjféli búmnak,
Akár a pap
Fantasztikus lázban görbedek lehajolva,
Hogy hívjalak.
Ki célhoz értél már, kell, hogy valamit adhass
Annak, ki él
A multnak koldusa és százszorosan árvább
A semminél.
Ki bátran indultál, kapudat megtaláltad
Az éj felé.
Feledve önmagam, jajokba fúlva lettem
Az életé.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me