Faludi János: Eljő még az idő
Faludi János: Eljő még az idő
Angyal, kinek meztelen derekát a tejút övezte
s északi fényesség ajkai közt leheletként füstölt,
a hegy tetején tovasuhant mellettem s tündöklő
óriás csokrával arcul legyintett.
s északi fényesség ajkai közt leheletként füstölt,
a hegy tetején tovasuhant mellettem s tündöklő
óriás csokrával arcul legyintett.
Ájultan láttam, akkor minden csillag a holdhoz futott,
mint ragyogó karácsonykor anyjához a gyermek
és bizony hallottam a sejtelmes szivet dobogni,
melyet az Isten teremtés idején, sötétben
lopakodva ásott a földbe.
mint ragyogó karácsonykor anyjához a gyermek
és bizony hallottam a sejtelmes szivet dobogni,
melyet az Isten teremtés idején, sötétben
lopakodva ásott a földbe.
Azóta, boldog eszelős, futok az angyal után,
tudom hiába keresem,
talán a mesék távol erdőinek
felhőkre vetett árnyékában sétál
vagy a világnak végén, az ábrándos ürben
hintázik az égiekkel,
s mégis boldog vagyok,
mert valamikor közénk hajitja csokrát
és elszórt virágait mindannyian csókolni fogjuk.
tudom hiába keresem,
talán a mesék távol erdőinek
felhőkre vetett árnyékában sétál
vagy a világnak végén, az ábrándos ürben
hintázik az égiekkel,
s mégis boldog vagyok,
mert valamikor közénk hajitja csokrát
és elszórt virágait mindannyian csókolni fogjuk.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
