Nádass József: Könyörgés kedvesemért

Full text search

Nádass József: Könyörgés kedvesemért
Napok, akik elfolytok, hogy meg sem fürödhettem bennetek,
Órák, akik elsurrantok, hogy arcotokba se nézhet szemem,
Én nem bánom, ha nékem mitsem adtok.
Az én kertemben csupasz fák szoktak állni, pörkölt a gyep, s az ágyások hervadtak,
A színes gömb – homályos és törött.
Én tűröm, hogy a magányosság karoljon belém,
Hogy a szürkeség kínáljon fürdővel,
Hogy a szomorúság szobájában üljek.
De ő, de ő,
Ó napok, ti sietős vándorok
És órák, ti az országúton egymást kergető követek,
Neki, neki hozzatok mindig ajándékot.
Egyikse felejtse el, egyikse közületek!
Egyetlen nap sem, egyetlen óra sem
És a szemüket kinyitó-lezáró percek is fogjanak össze,
Mindegyik simítsa szívét, hozzon friss vizet, vidámítsa őt,
Hintsen illatot, fessen képet, zengjen kósza dalt.
Egyikse felejtse el, egyikse közületek!
Mutassátok újra, meg újra az eget, a tükröt, a színeket, a folyót, az est árnyait, gyöngyöt és sóhajt, barna-szemmel a homálybanézést, ünnepet, zenét, csillárt, bált, virágot.
De úgy-e nem, nem fogjátok elfelejteni, egyiksem, egyse közületek!
Mert, lássátok, én felvont vállakkal tudok ülni
Csupaszon mázolt rongy napok között,
Szobában, hivatalnok, vakult szavak alatt,
De ő, szegény, veszendő, oly bánat rágondolni.
Jók lesztek Kedvesemhez?

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me