Nádass József: Könyörgés kedvesemért
Órák, akik elsurrantok, hogy arcotokba se nézhet szemem,
Én nem bánom, ha nékem mitsem adtok.
A színes gömb – homályos és törött.
Én tűröm, hogy a magányosság karoljon belém,
Hogy a szürkeség kínáljon fürdővel,
Hogy a szomorúság szobájában üljek.
És órák, ti az országúton egymást kergető követek,
Neki, neki hozzatok mindig ajándékot.
Egyetlen nap sem, egyetlen óra sem
És a szemüket kinyitó-lezáró percek is fogjanak össze,
Mindegyik simítsa szívét, hozzon friss vizet, vidámítsa őt,
Hintsen illatot, fessen képet, zengjen kósza dalt.
De úgy-e nem, nem fogjátok elfelejteni, egyiksem, egyse közületek!
Csupaszon mázolt rongy napok között,
Szobában, hivatalnok, vakult szavak alatt,
Jók lesztek Kedvesemhez?
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me