Exner Sándor: Tavaszt-kiáltás

Érzem kibomlani lelkemet
s meglengetem a tavaszi fényben:

Testvérek, akik fáztatok,
(úgy éltünk kiszáradt, csontos télben)
Testvérek! hangokra lázadok,
Testvérek! erőt súgnak a fények,
Testvérek! öljük a halált magunkba!
Messze-akaró, felküzdő létek,
Testvérek, tegyétek!

Szökjön föl habosra életünk nedve
s pörölyével sújtson súlyos-erőssé
az akarás kedve!

Akarjuk éretté látni a bensőt,
akarjuk felérni, hogy vihessük a mindent,
lássuk fényében a van bizonyát
s a lefelé fordult fáklyát, a nincsent.

Az élet minden-relációja
(életed nem egy van, hanem vannak)
billenjen most a nekünk jóra!

Mert testvérek, minden lép, ha mi lépünk!
Testvérek, űz a sóbálvány átka:
Hátra ne nézzünk!

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me