Szedő Mihály: Álom, virágzás
alázatos ujjad és szemed nem nyílott még meg a világító Napnak,
csupáncsak vetett árnyékát befogadni -: fakó az árnyék,
ki mindegyre vártál s virágjában a kert vak néki, kelyhét a liliom összevonja,
alszik a fa akkor, gyümölcseit érlelő, álmában ringatván már csak a fészkek lakóit.
vének foghíjas, szelíd fecsegése nem hat füléhez,
huzamos léptei konganak egykedvűen a kőfalak ormán.
vagy egy gonosz-szándékú búvó-zugolyából lapulva el-kioson,
mígnem kakasszóra, őrváltáskor, mint a kísértet, pillát hajt a győztes Nap előtt, maga-megvonván.
Mikor szemed föltárul, egyszer csak meglátod mátkádat a verőfényes mezőn
s a hangtalan, teljes virágzást szűzlő szemében,
benne a napsugárnak száz hímporos méhe pihegvén.
juhok nyája közt elnyújtózni, a békét
tábort a delelő világban -: Mily szépek Jákob a te sátraid!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me