Szedő Mihály: Sírvers

Temérdek, rengő tengerek tajtékán görgeti ázott szeme párját
a hajó, tatján ül, küllős kerekét vigyázva a néma kormányos.

Messze vigyázza szemével óhajtott földjét - nagy sok vágya megölte -
s az Akastyán hegyet, mely veszte, mesélik, annyi hajósnak.

Hol a hullámok terült garádicsokban kusznak a lágy fövenyre,
ott e hajó, ott gyöngéd surlással megfeneklett.

Félrebillent a teste, lesiklott a teli háló, mely csak imént vonatott be,
kövér halait holt halászuk a vizre visszabocsátja.

Ha a tenger megszűnt morajától, hallatik imez ének:
Visszabocsátok mindent, valamit birtam: tengernek halait, magamat,
melyből vétettem, a földnek.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!