Babits Mihály: Dante
Babits Mihály: Dante
(Szekszárd, 1921.)
Egeit az Ember, e vándor állat,
az évek nyári nappalára s téli
éjére fülledt üngökként cseréli
s nyugalmat nyugalomban nem találhat.
az évek nyári nappalára s téli
éjére fülledt üngökként cseréli
s nyugalmat nyugalomban nem találhat.
S nem boldog ha nem pólyázhatja pállott
életét friss legek selymébe, déli
édeneit, mint otthonát, kiéli,
de visszatér megint, s a régi tájat,
életét friss legek selymébe, déli
édeneit, mint otthonát, kiéli,
de visszatér megint, s a régi tájat,
mint régi kedvest, új szépségben éri.
Így én is amint visszatérek egyre
anya-földemre, - ama drága Hídra,
Így én is amint visszatérek egyre
anya-földemre, - ama drága Hídra,
melyen át percem az Örököt éri,
amelyből jöttem -: az otthoni hegyre:
úgy térek vissza, Dante, tájaidra!
amelyből jöttem -: az otthoni hegyre:
úgy térek vissza, Dante, tájaidra!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
