Kovács Mária: Szolgák szolgája
Fölemelt imádságos kéz halvány opálja,
kéz, melyből a vér lefutott s átvész rajt a homály.
Halkszavú szolgáknak nyújtja fehér gyümölcse
ízetlen rostjait fakó sátorában.
közömbösen, - az élet csöndje - s ők azt hiszik
ajtójuk őrzi. Azt hiszik alabárdos legény.
s a nagy mozdulatlanságban bárgyún várnak
a halálra, - nem tudva, hogy eljött s születésüktől
egyre szolgálta őket - az élet csöndje, nyugalom - halál.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me