Szerb Antal Kristóf: A gályarab

Full text search

Szerb Antal Kristóf: A gályarab
Végső tüdejével
kitépte a vihar tüzét a világítótoronynak.
Sötétben a tűz most száll és fázik.
Elálmélkodtam és úgy tűnik kiestem a gályából.
De a tenger alatt nincsen sötétség:
óriás meduzák testei deregnek
és a barlangok kirakott küszöbe.
Sima hátára vett a delfin, éjszakai dalolók barátja,
tengeralatti hegyek ormán bolyongunk,
lantom a fületlen halak népét álmodtatja,
a polipok némán himbálóznak százegy karjaikon.
A tenger alatt soha sincs vihar sem,
a hallgatag istennők kocsija előtt meghajolnak a vízalatti erdők,
füleimbe ólmot önt az átzuhanhatatlan mélység,
hangok nem-ismerője.
Előbb-utóbb delfin leszek én is.
Ó még egyszer hallani árbócot csapkodó vitorlát,
vágtató szirtes partok mellett újra becsukott szemmel,
kalózok, korbács, harangszó a parton…
Vissza delfin, én nem akarok a halaknak énekelni,
matrózok itt vagyok, gyujtsátok fel a tüzevesztett tornyot.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me